Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN, A TUDÓS ÉS GONDOLKODÓ - R. Várkonyi Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában

R. VÁRKONYI ÁGNES dományos elemeiről ma már elég jól dokumentálható ismereteink vannak. Könyvtára főleg munkakönyvtár, tehát történeti műveket tartalmaz és viszonylag kevés benne a természettudományi tárgyú könyv. Mégis nyilvánvaló, hogy a természettudományok módszerén edzett történészekhez hasonlóan a teljes forrásanyagot kívánja összegyűjteni, és a nagy áttekintések érdeklik. Jellemző több kiváló kortársára, hogy ugyancsak hosszabbtávon kívánják áttekinteni Magyarország múltját. Egyaránt átfogó művet ír például az emigrációban Szalay László és megfeszült munkával dolgozik Kolozsvár város történetén Jakab Elek.

11 Nagy Iván érdeklődése minden tudományágat felölel. Egységbe foglaló szándékot fejeznek ki folyóiratának, a Magyar Tudományos Ertekezőnek szerkesztési elvei. 1861 végén írta Szabó Károlynak Kolozsvárra: „A megszűnt Új Magyar Múzeum helyébe egész vakmerőséggel egy hasonló irányú Magyar Tudományos Értekező című folyóirat kiadására vállalkozván csekély erőnk érzetében csak úgy remélhetjük a vállalat megalapítása körül előforduló nehézségeket leküzdhetni, ha abban jelesebb tehetségeink közreműködése által is segítve leszünk."

12 A jelesebb tehetségek fogalma a tudomány minden ágában tevékenyen működők körét felöleli. Nagy Iván gonddal és anyagi áldozattal szerkesztett folyóirata szellemére többek között jellemző, hogy a korszak egyik legszínvonalasabb történetszemléleti értekezését közli. A szerző Kautz Gyula közgazdász, Nagy Iván lapjában azért állít emléket a világhírű heidelbergi történetírónak, Friedrich Christoph Schlossernak, mert úttörője volt az új történetírói irányzatnak. Szerinte pedig ez az irányzat: „nemünk világtörténeti fejlődésmenetében a szellemi és anyagi, a politikai és műveltségi momentumokat egyaránt és egymással szakadatlan kölcsönhatásban tanítá méltányolni."

13 Lényegében a manapság olyan sokat emlegetett interdiszciplinaritás követelményét fogalmazta meg. Nagy Iván egész életművét figyelembe véve nyilvánvaló, hogy történetfelfogását erős társadalomtörténeti szemlélet hatotta át; bár leginkább a nemességgel és intézményeinek történetével foglalkozott, figyelme minden társadalmi rétegre kiterjedt. Átfogó művet készült írni a végvári katonaságról, rendszerezett áttekintést a császári hadseregben szolgáló tisztekről, írt a szászokról, diplomatákról, külföldön tanuló diákokról és mezővárosokról. Vizsgálta az erkölcsök változásait, vagy az ipartörténet és a morál összefüggéseit. Túlzás nélkül állítható, hogy a mentalitástörténet korai úttörőjeként is számon tarthatjuk. Csaknem egy időben, mint a nyugati pozitivisták, Nagy Iván is felismerte, hogy a nők történelme külön figyelmet érdemel. Nem kerülte el a tévedéseket sem, miként mások sem, akik erre az ismeretlen földre léptek. Mégis olvasva írásait, bizonyos, hogy John Stuart Mill tanítványai között a helye. A múltat a jelenségek állandó változásában, fejlődésben látta, bár külön tanulmányban történetszemléleti kérdésekkel nem foglalkozott. A folyamatosság és változás rendszerező elve volt, ahogy következetesen gyűjtötte a régi tárgyi emlékeket és kulturális értékeket. Felfogása szerint a feltartóztathatatlan haladás folyamatában meghatározó erővel hatnak a múltbeli fejlemények és a történelmi tudat képzetei. Meggyőződése, hogy törvényszerűségek szabják ki a történelem menetét, és eltökélten hitte, hogy e törvényszerűségek feltárhatóak, ha nem a mesék világában, hanem források alapján reális valóságban ragadjuk meg a múltat. A pozitivista történetszemlélet, a polgári világ e nagyhatású szellemi áramlata a történet12