Nagy Iván emlékezete - Nagy Iván Könyvek 6. (Balassagyarmat, 2000)

NAGY IVÁN ÉLETÚTJA - Pálmány Béla: Nagy Iván nehéz évei az országgyűlési napló szerkesztőjeként (1870-1878)

önállóan dolgozott. Korrektségére jellemző, hogy a naplókészítés csapatmunkáját minden általa szerkesztett köteten azzal is jelezte, hogy feltüntette a Gyorsiroda és annak két vezetője, Kónyi Manó és Fenyvessy Adolf közreműködését. Nagy Iván igen lelkiismeretesen, történetíróként megismert példátlan szorgalmával végezte naplószerkesztő munkáját. A Képviselőház az Ybl Miklós által 1865-ben tervezett és néhány hónap alatt fel is épített Sándor utcai Országházban - az Olasz Intézet mai épületében - ülésezett. Az elhangzottakat szó szerint rögzítő gyorsírók és revizor sztenográfusok párhuzamosan készített feljegyzéseit még aznap egyeztették és lediktálták a napidíjas írnokoknak. A gyorsírói napló eredeti kéziratát már az ülést követő nap reggelén átadták a naplószerkesztőnek, aki még aznap délelőtt bemutatta a napló kéziratát a naplószerkesztő bizottság ama két tagjának, akik az előző nap a felügyeletet ellátták. E képviselők ha mindent rendben találtak, kézjegyükkel látták el a kéziratot, ha viszont kifogás merült fel, a naplószerkesztő bizottság elnöke sürgős ülésre hívta meg a Ház elnökét, és ők hoztak döntést. A napló kézirata még a második napestig a nyomdába került. A nyomda - hagyományosan az Athenaeum - 8 napon belül elkészült a szedéssel majd megküldte az anyagot a naplószerkesztőségi korrektornak, aki azonnal kijavította és visszaküldte a kéziratot. Az imprimatúrát újabb 8 napon belül kellett elkészítenie a nyomdának. A naplószerkesztőség ezt is javította, majd kinyomtatták. Az ülések szó szerinti jegyzőkönyvei így kb. 20 nap alatt készültek el. (Ma a hétfői és keddi ülések jegyzőkönyvei már péntekre készen vannak.) Az ülésjegyzőkönyvek elején az ülés sorszámán, dátumán és elnökén kívül a tárgysorozatot a naplószerkesztő tüntette fel. A szerkesztőség korrektorának haladéktalan feladata volt ezt követően a naplókötetekbe foglalandó ülésjegyzőkönyvek név- és tárgymutatójának elkészítése. Egy kötetben 22-25 ülés anyagát tették közzé. Meg kell jegyezni, hogy e gyors munkával elkészített kötetvégi alfabetikus mutatók nem voltak elég alaposak, sem a képviselők, a szóban forgó helységek, intézmények neveit, sem a megvitatott ügyek áttekinthetően rendszerezett tárgymegjelöléseit nem jelezték. Ezért az 1861-1891 közötti ciklusok közös indexkötetét Endrődi Sándor (1850-1920) a jeles költő és műfordító, 1891 és 1918 között országgyűlési naplószerkesztő irányításával állították össze és adták ki sajtó alól. Nagy Ivánnak - főleg az 1871-1873. években - óriási, összetorlódott munka nehezedett a vállaira, ami még e fáradhatatlan szorgalmú férfi derekát is megroppantotta. 1875-től egyre gyengébb lett, torokbaja miatt a hangja is olyan halk lett, hogy előadásait alig lehetett hallani. Tudományos munkásságát mindazonáltal az országgyűlési hivatalnokoskodás évei alatt is folytatta: a korábbi évek levéltári böngészései során gyűjtött anyagaiból évente tett közzé a Magyar Történelmi Tárban, a Századokban, olvasmányos cikkei jelentek meg a máig felülmúlhatatlan színvonalú hetilapban, a Vasárnapi Újságban. Ekkor jelent meg a Zichy család okmánytárának a korábbi években Nagy Imrével és Véghelyi Dezsővel közösen szerkesztett 4 kötete. A tudományos ranglétrán is ekkor ért a legmagasabb fokra: 1874. május 21-én az Akadémia rendes tagjává választotta, a halhatatlanok között 1875. november 22-én tartotta meg székfoglalóját. Akadémikusként az Értekezések a történeti tudományok köréből sorozatában több fontos tanulmánya lett közzétéve. (Ld. e kötet publikációs jegyzékét!) 1878 nyarán munkaképessége már veszélyesen megfogyatkozott, így nem vállal127