Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 3. Kudarc a megvalósulás küszöbén (1898-1904)
Mindenesetre a csata szeptemberben a berlini tőkések győzelmével zárult. Az engedélyesek és a Hartvich György német vállalkozó nevével fémjelzett berlini pénzcsoport 1902. szeptember 17-ikén kötötték meg az építési szerződést. 9 7 Ezzel elhárulni látszott minden akadály az építkezés megkezdése elől. A sajtó egymást túllicitálva mindig előbbre tette a megnyitás időpontját, de a többség 1903 nyarára vagy őszére jósolta a jeles eseményt. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy az építkezés még 1902-ben megkezdődik, hiszen az összes pénzügyi felajánlás határideje lejárt az esztendő végén. A sikeres szerződéskötést követően 1902. november 5-ikén Königsberger József mérnök, Bopp Adolf berlini mérnök, az építkezés főmérnöke és Hartvich György berlini küldött, a pénzcsoport képviselője letették a 270.000 K építési kauciót készpénzben és forgalomképes értékpapírokban a kereskedelmi minisztériumban. 9 8 Ezzel minden jogi akadály elhárult az építkezés megkezdése elől. És valóban, november végén az útirány kicövekelésével és a romhányi szárnyvonalon a földmunkák megkezdésével megkezdődtek az építkezés munkálatai. Az ünnepélyes első kapavágásra, amelyről jegyzőkönyv is készült, a Romhány melletti Világosi-pusztánál került sor. 9 9 A hírről minden újság beszámolt, így az összes támogató tudomására juthatott, hogy a feltételeknek eleget téve a kiszabott határidő előtt elkezdődött - ha nem is a teljes vonalon - az építkezés. Valószínű azonban, hogy az építkezés megindítását nem az indokolta, hogy már minden előmunkálattal elkészültek, hanem inkább a támogatások elvesztésétől való félelem. A kereskedelmi minisztérium és Pázmándyék levelezéseiből kiderült, hogy a vasút pénzügyi helyzete korántsem volt olyan rózsás, mint amilyet a híradások sugalltak. Egy 1902 decemberi leiratból megtudhatjuk, hogy Hont vármegye 60.000 koronás felajánlását a közgyűlés végül is nem szavazta meg (az indokokról sajnos semmit nem tudunk), és a végállomásnak Vácra 84
