Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 3. Kudarc a megvalósulás küszöbén (1898-1904)
akkor bír előnnyel, ha a verőcei csatlakozást elvetik. Ellenkező esetben a drégelypalánkit kifejezetten károsnak ítélték meg. Időközben megkezdődtek a konkrét nyomvonal kialakításának munkálatai. Sajnos az engedélyesek és a minisztérium közötti e tárgyú levelezésekből általában csak az engedélyes javaslataira reagáló kereskedelemügyi minisztériumi leiratok maradtak fenn, így - szerencsés esetben - ezekből lehetett az eredeti elképzeléseket kikövetkeztetni. A nyomvonal kérdésében az első fennmaradt minisztériumi leirat 1899 márciusában született. Ebből tudhatjuk meg azt a fontos tényt, hogy időközben Pázmándy Dénes érdektársul maga mellé fogadta Königsberger József budapesti vállalkozót és mérnököt. így ettől az időponttól ők ketten képviselték a vasút ügyét. Pázmándyék 1898 novemberében terjesztették be - valószínűleg első alkalommal - jóváhagyásra a nyomvonaluk tervezetét. A minisztérium válasza azonban lesújtó volt: a tervezet a közigazgatási bejárás céljára teljesen alkalmatlannak minősíttetett, hiszen a tervet kidolgozatlannak, hibáktól hemzsegőnek ítélték meg. „Sok helyen kelleténél sokkal nagyobb munkák terveztetnek, melyek a terep,- valamint egyéb helyi viszonyok gondos és szakszerű kihasználásával, úgyszintén az ívsugaraknak és emelkedési viszonyoknak a megengedett határok közt alkalmatos megválasztásával és váltakozásával jelentékenyen kisebbithetők." 7 2 Bizony kellett ahhoz hozzáértés, hogy valaki ilyen nehéz domborzati viszonyok között megtalálja az optimális útirányt. Mindenesetre a leirat a sok kifogás mellett egy-egy tanácsot is adott a tervezőknek. Délről észak felé haladva az első problémát a szokolyai állomás elhelyezése jelentette. A tervezők 5 ezrelékes lejtőre helyezték úgy, hogy az egyik kitérő egy hídon lett volna elhelyezve. Nógrád községnél a vonal elhagyta a Morgó-patak völgyét és egy vízválasztó dombháton és a Lókos-patakon átkelve kellett a diósjenői dombtetőre 63
