Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
II. A helyiérdekű vasutak működésének törvényi feltételei
II. A HELYIÉRDEKŰ VASUTAK MŰKÖDÉSÉNEK TÖRVÉNYI FELTÉTELEI A vasút hőskora, amelynek a XIX. századot tartják, 1830-cal kezdődött, amikor is megindult a forgalom a világ első közforgalmú vasútján Angliában, Manchester és Liverpool között. A Habsburg-birodalomban 1832-ben készült el az első ló vontatta, majd 1838-ban az első gőzüzemű vasút. A reformkori modernizálódó Magyarország nem akart lemaradni a technika eme új vívmányának alkalmazásától: már 1836-ban, a pozsonyi országgyűlésen meghatároztak 13 útirányt, amely irányokban a vaspálya kiépítését szükségesnek találták. 9 A törvény értelmében a pályák többsége Pestről sugarasan haladt volna az ország különböző tájai felé. Ez tükrözte Széchenyi István álláspontját is, aki a vasútépítést állami pénzből kívánta finanszírozni, hogy így az állam állapíthassa meg a centrális hálózat minden egyes vonalának irányát. Magyarország első gőzvontatású vasútvonala 10 évvel a fejlesztési koncepció elfogadása után, 1846-ban épült meg Pest és Vác között. A polgári forradalomig még a pest-szolnoki készült el 1847-ben, valamint a nyugati országrészbe (Pozsonyba és Sopronba) az örökös tartományokból átnyúló néhány szárnyvonal. A szabadságharc bukásával a centrális elv fennmaradt azzal a különbséggel, hogy a hálózat központjául természetesen a birodalmi fővárost, Bécset jelölték ki. Az állam által irányított fej14