Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

V. A Duna-Ipoly-völgyi vasút működése és hatása a térségre 1913-ig

kívül gabonát és tejet a főváros irányába. Érkezett sziléziai szén, takarmány és műtrágya. Rétság főleg gabonát és élő állatot szállíttatott a vasúttal. A községbe főképp cserép érkezett Obuda-Filatori gátról, szén Salgótarjánból és épületfa Verőcéről. Bánkról gabonát fuvaroz­tak Vácra, szénát Budapestre, élő állatot Bécsbe, tejet Rákospa­lotára. Érkezett kukorica és takarmány Budapestről, szén Sal­gótarjánból. Romhányból jelentős mennyiségű gabonát és tűzifát szállí­tottak Vácra és Budapestre. A fát egy váci fakereskedő szállítot­ta Laszkáry erdejéből. Innen is szállítottak tejet Rákospalotára, valamint dohányt Budapest-dunapartra, nagy mennyiségű cu­korrépát Oroszkára. Romhányba cserepet küldtek Óbuda-Fila­tori gátról, épületfát Erdélyből, szenet Felsőgalláról, műtrágyát és darabárut Budapestről. Összességében elmondhatjuk, hogy a falvakból főleg mező­gazdasági nyersanyagokat és fákat szállítottak a feldolgozó üzemek és a fogyasztópiacok felé, míg onnan fogyasztási cik­kek és az építkezésekhez használatos olyan anyagok érkeztek, amelyek a környéken nem voltak megvásárolhatóak. A vármegyei monográfiák, a vasút üzleti jelentéseiből kiol­vasható szállítandó áruk szerkezete és a népszámlálások adatai alapján elmondhatjuk, hogy a vasút a megnyitását követő rö­vid időszakban, az I. világháború kitöréséig nem hozott jelen­tős gazdasági szerkezetátalakítást, modernizációt, iparosodást. A környék mezőgazdasági jellege fennmaradt, sőt erősödött, mivel az értékesítési feltételek javultak a jobb közlekedési vi­szonyoknak köszönhetően. Az ipar megtelepedésének azonban nem kedveztek a feltételek: a feltételezések ellenére nem talál­tak a környéken barnaszenet vagy bármilyen más jelentős ener­giahordozót, sem értékes ásványkincseket. Borovszky várme­gyei monográfiája több községnél megemlít mészkő-, andezit­és homokbányákat, azonban Laszkáry egyetlen romhányi kő­143

Next

/
Oldalképek
Tartalom