Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
V. A Duna-Ipoly-völgyi vasút működése és hatása a térségre 1913-ig
A vasút teljesítményét a megnyitástól 1913-ig, az utolsó békeévig vizsgáljuk meg úgy, hogy az összehasonlításoknál az 1909-es eredmények kettővel megszorzott értékét vesszük figyelembe, hiszen 10 nap híján éppen fél évet működött a vasút az első csonka üzleti évében. A forgalom és bevételek alakulásáról a 3-5. táblázat és az 1. diagram segítségével kaphatunk információkat. Az új vasútvonalon a személyforgalom rögtön igen jelentőssé vált, sokan használták azt utazásaik lebonyolítására. Az utazást jelentősen megkönnyítette és így a bevételeket növelte az a kiváló csatlakozási lehetőség, amely Vácon kínálkozott a budapest-marcheggi fővonal mindkét irányában, különös tekintettel Budapest felé. Egy 1915-ben készült, a Duna-Ipoly-völgyi hév forgalmát vizsgáló jelentés így irt a személyszállítás kedvező körülményeiről: „A személyforgalom kialakulására fölöttébb kedvező ezen kapcsolat folytán lehetővé vált egyrészt az ország fővárosával való sürübb összeköttetés, mely részint gazdasági részint pedig egyéb természetű szükségletek (szórakozás, kirándulás, stb.) táplálkozott, alkalom kínálkozott másrészt azonban arra is, hogy a tekintetbe jövő vidék lakossága a párkánynána-budapesti fővonal mentén fekvő piacokat és nyaraló telepeket fogyasztási cikkek értékesítése valamint a munka alkalmak kihasználása végett kedvező körülmények között és állandóan felkereshesse." 18 3 A vasutat tehát a lakosság széles rétege használta. A községekben kevés munkalehetőség volt, így rögtön megindult a viszonylag magasabb életszínvonalat kínáló iparosodott területek, főleg persze a főváros irányába a munkaképes lakosság vándorlása. A járásban - mint már azt említettük - és főleg Nagyorosziban igen sok ács lakott, akik a vasút elkészülte előtt körülményesen, sokszor nagy távolságokat 134
