Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
I. A Nógrádi-medence és környezetének természeti viszonyai különös tekintettel egy vasút megépítésének a nehézségeire
voltak, valamint a váci püspökség és az esztergomi érsekség. Utóbbiak főleg erdőkkel rendelkeztek. 7 A térségben a közlekedési viszonyok a vasút megépülése előtt rendkívül elmaradottak voltak. Országos jelentőségű és ezért megfelelő állapotú út alig volt a Nógrádi-medencében. Egyedül a Budapestről Vácon, Rétságon, Ersekvadkerten és Balassagyarmaton át Losoncig és Kassáig húzódó országút bírt nagyobb jelentősséggel. A megyei - vicinális - utak ebből ágaztak ki a falvak felé. Ezek a megyei utak silányak voltak, szilárd burkolattal nem rendelkeztek. A falvak egymással való összekötése teljesen megoldatlan volt. A Börzsöny lábainál megbújó településekre egy-egy ilyen út vezetett az országút felől, azonban a falvak szélén az utak zsákszerűen véget értek. Nem volt sokkal jobb a helyzet a kassai úttól keletre elterülő környéken sem. Még az 1930-as években is Diósjenőről csak dűlőutakon lehetett eljutni Nógrádba, Tolmácsra és Borsosberénybe. 8 A megyei utak rossz időjárási körülmények között nehezen vagy egyáltalán nem voltak járhatóak. Egy térség bárminemű gazdasági fejlődésének ebben az időben már alapvető feltétele volt a korszerű, gyors megközelíthetőség. Amíg e terület ilyen mértékben el volt zárva a külvilágtól, esélye sem lehetett a fellendülésre, vagyonosodásra, hiába volt e terület földrajzi értelemben az ország központi régiójában. A kortársak közül Nógrád megyében sokan felismerték a vasút hiányának negatív gazdasági hatásait. Ezért pártolta a többség már a múlt század utolsó harmadától kezdve minél több vasútvonal építését. Nógrád megyében - az ország más vidékeivel ellentétben - soha nem lehetett hallani vagy olvasni vasútellenes hangokat, írásokat. A községek sem arra törekedtek, hogy minél távolabb robogjanak el tőlük a vonatok, hanem arra, hogy minél hamarabb részesüljenek áldásaiból. Nem rajtuk múlott, hogy a Duna-Ipoly-völgyire olyan sokat kellett várniuk. 12