Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

A kiegyezéstől a világháború végéig (1867-1945)

gyelhető meg: az iparban foglalkoztatottak aránya csökkent, a közszolgálatban dolgozók aránya 1930-ra visszaesett 1920-hoz képest, majd újra növekedett. 5. táblázat Az aktív keresők megoszlása 1920 és 1941 között (%) 1920 1930 1941 Mezőgazdaság 12 13 12 Bánya, ipar 27 27 19 Kereskedelem, hitel 10 10 10 Közlekedés 6 5 7 Közszolgálat, szabad fogl. 14 14 27 Véderő 9 4 Házi cseléd 9 9 Egyéb 13 18 25 Összesen 100 100 100 N= 4793 5008 5157 Az iparban foglalkoztatottak számának és arányának csökkenése a gazdasági világválsággal függött össze. Megszűnt az addig legnagyobb Gépjavító Műhely RT és 1929-ben (sorozatos visszaélések miatt) leállították a villanytelepet, majd ingyenes használatra átadták a Seprűgyárnak. 1930-ban a Bőrgyár RT, 1933-ban a Mezőgazdasági Szerszámgyár RT, és 1936-ban pedig a Löffler és Társai Seprűgyár állította le a termelést. Az ipar jellege nem módosult érdemlegesen, nagyipara a városnak továbbra sem volt, s bár a kisipari üzemek száma csökkent, mégis ez maradt a döntő tényező a város ipari életében. Mindössze három üzem létszáma haladta meg a 10 főt. A legnagyobb vállalattá a Czirokseprő-, Kefe-, Ecset- és Faárugyár 42