Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
Balassagyarmat vázlatos története 1945 előtt
metszetek tanúsága szerint valahol a mai Óváros területén helyezkedhettek el. A törökök Gyarmatot porig égették. A törökdúlást követően újjáépülő Balassagyarmaton az úrbéreseken, jobbágyokon, zselléreken, magyar és szlovák földműveseken, katonákon kívül már szép számmal laktak a Balassáknak vámot fizető, vásározó iparosok, kereskedők is: például feljegyezték kilenc csizmadia nevét is - lakóhelyük utcáját el is nevezték Csizmadia utcának. „A következő évtized a szétszórt romok fölé már épületeket rakott, más népeket hozott, más szín, más élet kezdett e téren támadni. A hadi-kürt rivalgását, a kardok csörrenését kaszák pengése és az iparos műhelyek moraja váltotta fel." 2 8 1715-ben az országos összeírás 32 jobbágyot, 13 zsellért, 2 nemest, 2 taksást jegyzett fel „Balassa Gyarmathon". 2 9 A hetivásárok tartására szóló engedélyt Balassagyarmat 1740-ben kapta. A Rákóczi szabadságharc idején és azt követően a város földbirtokosai megnyirbálták Gyarmat korábbi mezővárosi jogait és - az itt tradicionálisan erős evangélikus egyház rovására és a katolikusok javára - korlátozták a vallásszabadságot is. Ekkor (1746-ban) épült a mai Óváros főutcával határos peremén, a mai Templom utca sarkán álló katolikus plébániatemplom. A jobbágygazdák szigorodó úrbéri szolgáltatásai és a betelepített kereskedőknek, iparosoknak juttatott kedvezmények nyomán támadt összetűzésekről tanúskodó 1751-es és 1774-es pereket Belitzky János így idézi fel: „Az igazság érdekében be kell vallani, hogy az első ... megtelepített lakosok mint földművelők s jobbára tót ajkúak, a német eredetű mesterembereket gyűlölték, a városon belüli ellentétek kirobbantóivá lettek. A mesteremberek s kereskedők megtelepítése, s ezáltal a város fölvirágoztatása főleg gróf Balassa Pál érdeme, ki külföldről ide édesgetvén az ily lakosokat, később pedig a balassagyarmati templomot is fölépítvén megvetette alapját a város fölvirágzásának. Ezek a telepesek a cenzualisták, akik már az 1730. évben telkeket sza23
