Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
Dzsentrifikáció az Óvárosban
földszinteken szükség szerint üzletekkel. Balassagyarmat VII. ötéves terve kimondta, hogy „A városfejlesztés fő célja mindenekelőtt a társadalmi-gazdasági feltételek olyan irányú befolyásolása, ami a demográfiai folyamatokkal összhangban lehetővé teszi: ... a város múltjának, hagyományainak, a jelenének és jövőjének megfelelő emberi környezet és funkciók kibontakoztatását ..." „Az elkerülhetetlen szanálások mellett a lakásépítéseknél, a lakóház-felújításoknál elő kell segíteni a belső területek rekonstrukcióját, a környezettel és hagyományokkal harmonizáló városépítést." 14 7 A terv kezdetben nagyjából abból állt, hogy „Az építési tilalmak feloldásával is elő kell segíteni a megőrzendő városrészek rehabilitációját (pl. Óváros tér), az Óvárost fejleszteni kell, ki kell építeni csatornahálózatát, fel kell újítani a házakat." 14 8 „...én most hirdetem az igét és próbálom rávenni az embereket, hogy mozduljunk előre. Hát első lépésként most majd a tanács fog a saját rendelkezésű telkein építést kezdeni, illetve értékesíteni építésre. A nagy gondom az, hogy a presztízsét kellene felemelni ennek a területnek, s nem tudok bele életet vinni, mert ha csak lakásokat építünk, az itt nem lesz elég. Ide az Óvárosba be kéne hozni valami kézműves ipart, kiskereskedelmet, szolgáltatást, valami alapfokú ellátást visszahozni. Ez a revitalizáció nagyon ronda kifejezés, életet kéne lehelni ebbe a városrészbe. Ilyen kis Szentendre-szerűség lebeg a szemem előtt." 14 9 Ám az ige hirdetésén kívül nemigen van más eszköze a városnak: olcsó telket, adókedvezményt adni a vállalkozóknak nem tudnak, pénz arra, hogy a város építsen a saját költségvetéséből a saját telkein - nincsen. Közpénzt tehát a tervbe nem tudnak fektetni, a szűkösség szülte ideológia itt is uralkodóvá lett: funkcióváltás szükséges, s ehhez a magántőkét kell mozgósítani azaz a terheket a magánszektorra kívánják hárítani. Ennek egyik eszköze a bérlakások eladása, a másik az ingatlanok lényegében telekáron történő értékesítése. Ez a szemlélet már a nyolcvanas évek elején uralkodóvá vált. „A rehabili146
