Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Képtelen revitalizáció

KÉPTELEN REVITALIZÁCIÓ A városrészek felújítása, minden eddigi tapasztalat szerint, lakosságcserével jár együtt, megváltozik a kis-társadalom jellege, átalakul szerkezete. Mielőtt szemügyre vennénk, milyen csoportok is igyekeznek az új Óváros első honfoglalói lenni, pillantsunk vissza: ki mindenki nincs már az Óvárosban, aki az elmúlt évtizedekben itt lakott. Először is hiányzik az óvárosi zsidóság, az emberek számában kifejezhető veszteség adatait már idéztem, a számokban kifejezhetetlenre csak utalni lehet. Eltűnt a háború utáni évtizedekben rövidebb-hosszabb ideig itt lakó hozzávetőlegesen 600700 család; rengeteg ember fordult meg ebben az identitását vesztett városrészben, ebben a talajtalanságot gerjesztő korszakban. Meghaltak, felnőttek és családot alapítottak másutt, munkát kerestek, kiemelkedtek, lecsúsztak, elkallódtak. Eltűnt, csak a családfőket tekintve 5 felsőszintű vezető, közel 30 értelmiségi, majdnem száz tisztviselő, több mint 40 rendőr, börtönőr, úgy 25 vasutas, eltűnt mintegy másfélszáz önálló iparos, eltűnt az összes paraszt, mezőgazdasági munkás. De eltűntek jónéhányan a gyári munkások közül is. Csak azok nem tűntek el, akik megöregedvén az Óváros mai lakosságának idős korosztályát alkotják. Az Óvárosban a környezet, a családok és az életforma harmóniája akkor bomlott meg először, amikor a zsidó népességet 139