Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Lakáshelyzet és társadalmi viszonyok

Lakáshelyzet és társadalmi viszonyok A lakás és lakhatás társadalmi egyenlőtlenségeket konzervált és új egyenlőtlenségeket is teremtett a lakásállomány differenciálódásával. 1987-ben a 2600 Ft alatti egy főre jutó jövedelemmel rendelkező családok 21 %-a, a 7000 Ft feletti egy főre jutó jövedelemből élők 30 %-a lakott állami bérlakásban. A lakások komfortossága is társadalmi csoportonként jelentősen különbözött. 1980-ban Budapesten a munkások 65%-a, a szellemiek 85 %-a élt komfortos lakásban, míg a falusi mezőgazdasági dolgozóknak csupán 18 %-a, a falun élő munkások 31 %-a, a szellemiek 64 %-a. Egyre kevesebb olcsó, megfizethető lakás állt rendelkezésre, s a különböző társadalmi csoportok a (gyakran azonos színvonalú) lakáshoz jutásért illetve a lakás fenntartásáért eltérő összegeket fizettek. S továbbra sem csökkent a mennyiségi és minőségi lakáshiány. 1987-ben az államtól lakást remélő családoknak még mindig nem kevesebb, mint átlagosan 5,4 évet kellett várakozniuk. A lakás valamilyen építmény, hajlék, fedél az ember feje fölött, és cselekvés: lakhatás, lakásmód, életforma. Gazdaságilag a piac és az állami redisztribúció társadalmi berendezkedéstől függő viszonyrendszerében áru vagy elosztható jószág. Szociológiai tartalmát tekintve a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyzetek kifejeződése és kijelölője, mobilitási esélyek meghatározója. Magyarországon talán a lakáshelyzet veti fel ma is az egyik legsúlyosabb társadalmi problémát. Szűkösen áll rendelkezésre, drágán lehet hozzájutni, a lakhatás jövedelmekhez viszonyított költségei a legmagasabbak között vannak Európában. Sok családnak, kiváltképp a fiatal házasoknak szinte semmiféle esélye sincs az önálló lakáshoz jutásra. Manapság a lakások fenntartása (közüzemi díjak, kölcsönök kamatai stb.) is mind többe kerül. 122