Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
„Ó, ipolyparti Párizsom!"
oroszlán a megyeházáról olyan méltósággal bámult le erre a komisz Európára, mintha azon gondolkoznék, hogy ugyan hány világrészt egyék meg früstökre." 8 Melyik lehet a város igazi arca, vagy mindegyik benyomás érvényes? Balassagyarmatot mindig is vallási, etnikai sokszínűség jellemezte. Számottevő ipar itt nem alakult ki, a kereskedőkön, kisiparosokon kívül a megyeházán, a közigazgatásban, a kórházban és a város iskoláiban dolgozó értelmiségi-tisztviselői réteg határozta meg a város társadalmi karakterét. A város társadalma manapság már jóval tagoltabb. Élnek itt ingázó vagy már a környező falvakból betelepült első generációs munkások, a hagyományos úri középosztály életformáját, értékeit megőrző és élő, éltető értelmiségi csoportok, de a város társadalmát gyarapítja a hetvenes évek iparfejlesztése nyomán felduzzadt műszaki értelmiségi gárda is, a vállalkozó cigányok, a szegény cigányok, a hajdani gazdálkodók, az elmúlt évtizedek káderei, és még sok mindenki. E sokszínű, különböző korszakokban ide került csoportok alkotják a várost, a város társadalmát. Az ő családjaik nemzedékeinek élettörténete a várostörténet. A kisvárosiság tárgyakban, intézményekben, emberi viszonyokban, s az ezekből sarjadó tudatban megjelenő rendszer. A versengés a megyeszékhellyel, a hajdani vélt vagy valóságos fénykor emléke, a város több évtizedes tetszhalálának, a tehetetlenségnek tudomásul vételéből adódó sértettség érzés és a büszkeség feszültségéből táplálkozó tudatállapot a lokálpatriotizmus; sokan úgy mondják, ezek az érzések húzódnak e kisvárosi lelkialkat mélyén. Mindez, s a természeti adottságok, a családi törekvések, a politikai-hatalmi szándékok együttesen alakították ki itt is, akárcsak másutt az utcákban, külső és belső terekben, házakban tárgyiasult különböző kisvárosias emberi viszonyrendszereket. 10