Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)
Lepedők - A díszített lepedő típusai - A csipkét a lepedő egyik hosszanti és a két keskenyebb szé-lére varrták
sátorlepedő, menyasszonyágyra való lepedő, az utóbbit fölkötő lepedő, sátorlepedő, gyermekágyat elkerítő lepedő névvel jelölték. 18 5 A két rövidebb és az egyik hosszanti oldalon csipkével díszített kétszeles lepedők a megye középső és nyugati falvaiban voltak gyakoriak. Az 1930-as évekig a fentebb már említett nemesi falvakban sem hiányzott. Patvarcon, Szügyben, Csesztvén, Ipolyszögön, Béren, Galgagután, Nyugat-Nógrád déli falvaiban (Keszeg, Nézsa stb.) a legismertebb lepedőtípus volt a két világháború között. Az utóbb felsorolt településeken - a visszaemlékezések szerint - a múlt század 70-80-as éveiben is ismerték ezt a lepedőtípust, de a vetettágy díszlepedőjeként vagy ágyszél lepedőként kevés helyen használták. Virágkorát a két világháború között élte, hiszen ebben az időben olyan településeken is szőttek kétszeles cifra lepedőket, ahol korábbi előfordulására szinte alig emlékeztek. Ide sorolható Őrhalom, Érsekvadkert, Ipolyvece, Cserhátsurány, Buják, Kisterenye. E falvakban az 1920-as évektől divatba jött kétszeles lepedőket inkább köznapokon (széllepedő, ágyszélre való lepedő) terítették a felvetett ágyra. A lepedők egy része már nem háziszőttes vászonból, hanem damasztból, sifonból, gyolcsból, a szegényebbeknél lepedővászonból (boltban vásárolt) készült. Egyszeles lepedőt csupán négy faluban találtunk: Terény, Dejtár, Patvarc, Érsekvadkert. Patvarcon az 1910 körül készült lepedőt középen hosszában ketté vágták, közéje csipkebetétet tettek. A többi felsorolt községekben a lepedőket az 193Ó-as években szőtték. Mind a négy településen széllepedőként használták. A bemutatásra kerülő lepedőtípusból több mint 200 darab adatait rögzítettük. A lepedők hossza, funkciója és készítési ideje szerint változott. Az 1920 előtt készült két és háromszeles lepedők hossza - amelyeket a vetettágy díszlepedőjeként használtak - olykor a 2,80 métert is elérte. A visszaemlékezések szerint ennek az volt az oka, hogy a hosszú lábú magos ágyat abban az időben az ágyvégek felső széléig töltötték meg kézzel csépelt rozs, tiszta búza, vagy rozs-búza (kétszeres) szalmával. A díszlepedőt úgy terítették a vékony lepedőre vagy a derékaljra, hogy annak a két keskenyebb csipkés széle az ágyvégeket 20-30 cm-re takarja. A cifra lepedők hossza az első világháború után a szalmazsák (trozsák) lassú terjedésével kezdett csökkeni. 18 6 A jól kitömött szalmazsák ugyanis az ágy oldaldeszkáinak felső szélénél alig volt magasabb 78
