Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Dunna, párna, párnatakaró, derékalj - Derékalj

A fél- vagy tisztapamutos asszonyszőtte derékaljak között jelentős volt azoknak a száma, amelyeket nem színes csíkokkal, hanem az alapfonal halszálkás (rozmaring) mintázatú sávolyos szövésével díszítettek. Különösen Kazár környékén és a Karancs vidékén volt közkedvelt. Az így szőtt derékalj huzatokat legtöbbször kallóztatták. A takácskészítette tiszta pamutos derékaljhuzatokból csak a jászberényi mesterek munkáit találtuk meg. A Zagyva völgyében és a Karancs falvaiban eladott derékalj huzatokat piros vagy sötétkék színű sávolykötésű csíkokkal díszítették. Egy darabon a két színt soha nem keverték. Az 1930-as évekig négy, öt, hat széles (14 cm) csíkokkal (19 cm közökkel) díszítették a derékalj mindkét oldalát. A hatodik keskeny (4 cm) sávot a huzat nyílásához közel helyezték el (12. kép). Az 1940-es évektől készült darabokon már csak a két keskenyebb széléhez közel tettek egy-egy keskeny (4 cm) csíkokból kombinált mintát. A takácsoktól vásárolt derékaljt a felvetett ágy díszítésére használták. A leányok többségének nem vettek takácsos derékaljt, a saját szövésűt olcsóbbnak tartották. A derékalj huzatba tokot nem tettek. 51