Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Dunna, párna, párnatakaró, derékalj

DUNNA, PÁRNA, PÁRNATAKARÓ, DERÉKALJ Köztudott, hogy a II. világháború és az azt követő gazdasági, társadalmi viszonyok megváltozása, a parasztság hagyományos tárgyi kultúrájának megőrzését nem segítette. Az önálló gazdálkodás megszűnése, a földek, igásállatok, fejőstehenek „önkéntes" felajánlása a termelőszövetkezetek részére, jelentősen átalakította a parasztság addig megszokott életrendjét, megváltoztatta szemléletét, gondolkodásmódját. A termelőszövetkezetben végzett munka inkább csak a falu idősebb lakóinak nyújtott szerény megélhetést. A paraszti munkát egyébként sem kedvelő fiatalok a városokban kerestek munkalehetőséget, ahol a rövidebb munkaidő jóval magasabb jövedelmet biztosított. A föld és igaerő nélkül maradt paraszti gazdaságokban az 1960-as évek elejére fölöslegessé váltak a mezőgazdasági munkaeszközök, az istállók, a takarmány gyűjtőhelyéül szolgáló pajták, a teherhordást segítő szekerek, kocsik. A városban dolgozó családtag keresményéből, a kedvező kamatozású állami kölcsönökből a lakóházakat is sorra átépítették. A földes házak helyére manzárd tetős lakások épültek. Az átalakítás során a régi lebontott ház padlásáról - kezdetben - a szülőktől, nagyszülőktől örökölt festett ágyakat, ládákat, a ruhatárolásra használt gömöri faragott szekrényeket eltüzelték, a cserépedényeket összetörték. A maguk által is parasztosnak tartott régi ágyat, a csipkés szélű párnákat, a szőtteshímmel vagy hímzéssel díszített lepedőket, a falakat beborító cifra tányérokat már nem vitték az új házba. A párnákkal, cifra lepedőkkel díszített felvetett ágy, a négyfiókos sublót vagy az ezt felváltó állószekrény (sifonér) kiszorult a leány hozományából, helyét a kereskedőknél kapható szobabútor (világítós rekamié, kárpitozott szék, vitrines szekrény, stb.) foglalta el. Úgy tapasztaltuk, hogy a parasztság számára az 1960-as évek elejétől már nem jelentettek értéket az előző 5