Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)
Dunna, párna, párnatakaró, derékalj - Párna - Vászonból készült párnák
kat és közöket szinte soha nem sikerült azonos méretűre szőni, hiszen a távolságok mérése szemmel, arasszal, olykor fonallal történt, amely a pontos méretazonosság lehetőségét kizárta (6. kép). Az oldallapok díszítményeinek - a párnavéghez hasonlóan - uralkodó színe a piros. A széles mintacsíkokat gyakran 3-5 keskeny piros csíkból állították össze, de 2-3 sötétkék csíkkal is kombinálhatták. A keskeny mintacsík lehetett önálló piros vagy kék csík, de a piros-kék színkombináció is gyakori. A háziszőttes párnák kétvégű változata Őrhalomban, Hugyagon és a Karancs falvaiban volt ismert. Kialakulása a ravatalozással függ össze. A család elhunyt tagját a második világháborúig a szobában ravatalozták fel. A szoba utcára néző két ablaka közé felállított ravatalt körbe lehetett járni, ezért az ott elhelyezett párnáknak mind a két végét díszítették. A kétvégü párnák nyílása az egyik hosszanti oldalának a közepére esik, melyet a ravatalon alulra tettek. Ha nem volt kétvégü párna, akkor két egyvégűt húztak egymásra, hogy mind a két vége díszes legyen. Őrhalomban és Hugyagon hat párnát tettek a ravatalra: hármat a halott feje, kettőt a dereka, egyet pedig a sarka alá. 9 7 Ságújfaluban, Szécsényfelfaluban, Litkén, Mihálygergén még emlékeztek arra, hogy az első világháborúig két darab kétvégű párnát helyeztek a ravatalon fekvő halott feje alá. A két fő díszítmény mintája, különösen a szedetteknél nem azonos (7. kép). A takácsszőtte pamutos párnahuzatokból sajnos csak azokat ismerjük, amelyek a jászberényi, illetve a romhányi takácsműhelyekben készültek. Ez utóbbinál, mint említettük, csupán egy darab párna adatait jegyezhettük le. A jászberényi takácsok az oldallapokat sávolyban a párnavéget atlaszkötéssel szőtték. A fő díszítmény itt jóval szélesebb, mint a háziszőtteseknél: 40-49 cm. A középvonalát a legtöbb esetben a jászberényi takácsok jeleként számon tartott két rozmaring vagy búzakalász minta közé zárt piros csík jelzi. A rozmaringos csíkok száma mindig páros: 46-8. Színezésében domináns a piros, de kísérő színként megtaláljuk a kéket (középkék) és az 1930-as évektől készült darabokon a sárgát. Az oldallapokat 10 csík díszíti, melyek széles és keskeny sávban váltják egymást. Színezésükben a piros, fehér mellett csak a kék szerepei. A 37
