Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Dunna, párna, párnatakaró, derékalj - Párna

mert így a huzatot többször és könnyebben ki lehetett mosni. A tokot kendervászonból, anginból, olcsó bolhavászonbó\, gyakran kanavászból varrták. A vetettágyra kerülő dunna elhelyezéséről fentebb már tettünk emlí­tést. Ha kevés volt a toll, az ágy fölé erősített petrencerúdra tették, ket­téhajtva a párnákra vagy azok alá terítették, de a megye legtöbb falujá­ban ismerték a négylábra állított dunna elhelyezésének gyakorlatát is. Ágyvitelkor a vőlegény házában felvetett ágy párnáira a legtöbb esetben a vevett (boltban vásárolt) anyagból készült dunnát talpra állí­tották, nevét is innen kapta: talponálló dunyha. A dunnának ez az el­helyezési módja a 19. század második felében alakulhatott ki, virágkora a századforduló és a második világháború közötti időre tehető. Levéltári forrásaink szerint ugyanis a 19. század közepéig épült parasztházak többségében a helyiségek belső magassága alig érte el vagy haladta meg a két métert. Ezekben az alacsony helyiségekben a talponálló dunyha felállítására nem volt lehetőség. A később épült lakóházak már jóval nagyobb, gyakran három méter belmagassággal épültek. A vetettágy mögötti üresen álló fal eltakarásának szándéka arra ösztönözte a ház lakóit, hogy az asztalosokkal magasabb lábú ágyat készíttessenek. Az ágy, illetve a ráhelyezett ágynemű magasságát még úgy igyekeztek fokozni, hogy az ágyat nem csupán az oldaldeszkák felső széléig töl­tötték meg szalmával, hanem az ágyvégek felső pereméig. Az ágy ma­gasításának az a praktikus megoldása is gyakori volt, hogy az ágyvégek felső szélét deszkákkal kötötték össze, erre terítették a lepedőket, rakták a párnákat, végül a dunnát. Az ágy alsó részében aludtak a gyerekek vagy ruhatárolásra használták. A többszörösen magasított ágyra felállí­tott dunna majdnem a mennyezetig ért, teljesen eltakarva a mögötte levő üres falfelületet. PÁRNA Megyénkben az ágyban fekvő fejének alátámasztására használt ágy­nemű a 18-19. századi forrásokban vánkos, vánkus, fejel néven fordul 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom