Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Dunna, párna, párnatakaró, derékalj - Dunna

2. kép. Felvetett ágy talponálló dunná- 3. kép. Felvetett ágy négylábra állított val. Buják. Pásztor Lászlóné tulajdona dunnával. Mátraszele. Kolozsvári Ferencné tulajdona nyához tartozó vetettágyba. Az alsódunnának is több elnevezését jegyezhettük le: kisdunyha és a funkcióra utaló takaróczó dunyha. A felső- és alsódunnát többnyire azonos textíliából készítették, de mintázatuk általában eltért egymástól. Míg a felsődunnát 4-5, az alsódunnát három szélből készítették. Ipolyvecén, Taron, Erdőkürtön két és félszeles alsódunnákat is láttunk, de gyakoriságuk nem általános. Az 1940-es évektől viszont a négyszeles alsódunnák voltak a kedveltebbek. A menyasszony vetettágyába az alsódunnát a cifra lepedőre tették ráterítve úgy, hogy a külső hosszanti szélét 20 centiméterre behajtották. Erre kerültek a párnák, majd tetejére a felsődunna. Ebbe a dunnatípusba csak két-két és fél kiló fosztott liba- vagy kacsatollat tettek, de ha módjuk volt rá, pehellyel töltötték meg, így „jobban tartotta a meleget". Az alsódunnának egyik legfontosabb funkciója ugyanis az volt, hogy az ifjú házaspár ezzel takaródzott éjszakánként. Ezért az adatközlők többsége az alsódunnát takaróczó dunyhának nevezte. A vetettágyat minden este szétbontották, majd reggel ismét magasra felvetették. A visszaemlékezések szerint az első világháborúig tokot ebbe sem tettek, de Bujá18