Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Az ágy és felvetésének módja a Nógrád megyei parasztságnál - Az ágy felvetésének módjai - Dunna

3. A dunnát állítva („talponálló dunna") helyezték a párnákra, hátradőlésének megakadályozására rostát, léckeretet tettek mögéje. Kialakulása (19. század közepe) a magasabb mennyezetű házak elterjedésével hozható összefüggésbe. A menyasszonyágyon lévő talponálló dunna elejére Őrhalomban „dusetselymet", Hugyagon selyemkendőt, Etesen abroszt tűztek. Héhalomban, Szarvasgedén olyan szoknyát tettek a dunna elejére, amilyen a menyasszony hozományából hiányzott. 4. A hosszában kettéhajtott dunnát az ágy felett a mennyezetről lelógatott petrencerúdra tették. Ezt az elhelyezési formát a megye nyugati falvaiban (Bánk, Ősagárd, Diósjenő, Nagyoroszi) találtuk meg. Abban az esetben alkalmazták ezt az elhelyezési módot, ha a vetettágyat éjszakára alvóágynak használták. így a felsődunnát nem kellett minden este az ágyról leszedni. Takarónak a háromszeles „takaróczó dunnát" használtak. 5. Az alacsony mennyezetű házakban a dunnát „négylábra" állították a párnák tetejére. Ez az elhelyezési mód egykor az egész megyében ismert volt. A napi használatú ágyaknál a dunnát hosszában kettéhajtva tették az ágyra. A tetejét seprűnyéllel simára egyengették. Az első világháború után az ágyat a vásárban kapható piros, kék alapú mintás ágyterítővel takarták le. Az első világháborúig a vetettágy elé háttámlás vagy anélküli lócát, padot tettek. Később ezt két karszék váltotta fel. 125