Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)
Az ágy és felvetésének módja a Nógrád megyei parasztságnál - Ágy
A 18. század második felében megindult átalakítási folyamat üteme tájanként, falvanként, egy településen belül családonként változott. Még a 19. század második felében is voltak olyan telkes gazdák, ahol az asszonyok fűtetlen lakókamrában aludtak. Szenográdi József csitári egésztelkes gazda 1853. október 14-én tett tanúvallomásából: „Én a szinkébe háláltam, feleségem pedig a kamrába, midőn estve 10 óra tájba hallotta, hogy a pitvarba valaki jár, azonban azt gondolta hogy én vagyok, de kevés várakozás után látta hogy nem mentem be, - lármát csapott." 25 5 Az Iliny községben lakó negyedtelkes gazda 1857. évi vallomásából: „3 éve leend téli időben kísérelték meg ismeretlen Tolvajok az éléskamrámot feltörni, házamnál két kamra volt, az egyikben akkoron a feleségem hálált, melynek ajtaját a Tolvajok reá reteszelték." 25 6 A közölt adatok nem teszik kétségessé azt a tényt, hogy a 18. század második felében a megye parasztsága lakáskultúrájának jelentős átalakulása vette kezdetét. Az új építőanyagok elterjedése, a tüzelőberendezés átalakítása módosította a lakóház belmagasságát, alaprajzi elrendeződését. A helyiségek egyre magasabbak lettek, a lapos vagy búbos kemence tüzelőnyílásának a pitvarból elrekesztett konyhába való áthelyezésével megváltozott a főzés helye. A vályogból épített, a tűzteret vaskereskedőnél vásárolt öntöttvas platnival lezáró sparhelt vagy falmasina, a konyhán kívül a hátsó szobába is (gyakran az első szobába is) bekerült. A téli hónapokban a lakókamrából átalakított hátsó szobában főztek, de egész évben ez a helyiség lett nappal a család tartózkodási, éjjel pedig alvóhelye. Az első szoba - melyet elsőház, hidegszoba (mivel ritkán fűtöttek benne), tessék szoba (ide vezették be a vendéget) néven ismernek a megye falvaiban - a ritkán használt helyisége lett a háznak. Itt tartották a keresztelőt, a lakodalmat, itt állították fel a ravatalt. A szobába a megbecsült bútorok kerültek, közéjük tartozott a leány hozományához tartozó vetettágy is. A megemelt mennyezetű szoba alkalmassá vált a magaslábú, a magas tornyú nyoszolyák elhelyezésére, a rárakott párnák számának növelésére, a helyiség ünnepélyességének fokozására. Az 1960-as évektől végzett néprajzi gyűjtéseink alkalmával már kevés tornyos ágyat láthattunk, melynek első darabjai, mint fentebb említettük, a 18. század közepe táján jelenhettek meg Nógrád megye parasztházaiban. K. Csilléry Klára kutatásaiból tudjuk, hogy e bútorok 113
