Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A KÖZSÉG IGAZGATÁSA

sem pedig semmi juhoknak legeltetési jogot nem adhat el."1895. december 18-án a testület engedélyt ad Baimel Samunak, hogy a falu második kocsmáját megnyissa. 1899. február 25. „Erzsébet királyné emlékének megörökítésére emlékfák ültetése elrendeltetik, felhatalmaztatik a község elöljárósága, hogy a községben a Szent János előtti köztéren 25-30 darab fákat ültessen." 1908. augusztus 27. A közrend folyamatos romlásának az az oka, hogy „Heréncsény község azon szerencsétlen községek közé tartozik, hol mindenféle idegen illetőségű egyének letelepednek a község meghallgatása nélkül." 8. sz. kép / Levente felvonulás, 1930-as évek vége 1912. „Ez év április-május hónapban, több csoportban 33 német család jött osztrák Sziléziából Troppan környékéről ide Herencsénybe lakni, ahol közösen vettek egy ötszáz holdas urasági birtokot egy zsidó uraságtól. Ezek jobbára iparosok és bányászok voltak hazájukban, itt pedig közösen művelik a megvett birtokot. Semmiféle cselédet nem tartanak, gyermeküket a helyi iskolába járatják." 1920-ban 600 ? öl-es telkeket osztanak ki a szegények között. 1921-ben Liszkópusztán csendőr pihenőhelyet létesítenek. 1922-ben a község belép az Országos Stefánia Szövetség Nógrád megyei Fiókszövetségébe. A képviselőtestület, az alispáni hivatal