Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A KÖZSÉG PARASZTSÁGÁNAK GAZDÁLKODÁSA

Az állattartás feltételeit csak a jobbágyok tudták biztosítani, hiszen nekik volt földjük, rétjük a takarmány megtermeléséhez. A közölt évek összeírásaiban egy-két zsellért találtunk csupán, akik egy fejőstehenet, egy pár lovat, ökröt tartottak. A 18. század végétől az ökrök és a lovak száma gyors ütemben növekedett, de az igaerő többségét a ló képezte. Nem volt jelentős a tehén, a növendék állat, a sertés és a juhtartás. Ez utóbbiak száma 3-4 jobbágy között oszlott meg. Az igaerő fogatok szerinti megoszlását következő táblázatunk foglalja össze, pontosabban azt jelzi, hogy a jobbágy a tulajdonában lévő ökrökből és lovakból hányas fogatot állíthatott ki. 18. sz. táblázat Az igaerő fogatok szerinti megoszlása a jobbágy gazdaságokban 1781-1846 Év Ökör Ló Fogatosok száma 2-es 4-es l-es 2-es 3-as 4-es fogatok száma 1781 22 6 14 16 1828 17 1 19 1 1 12 1836 25 8 2 7 11 11 24 1838 27 3 6 19 4 23 1841 30 4 3 12 19 21 1844 31 2 1 1 14 16 21 1846 20 4 1 2 21 10 14 Az ökörből kettes, míg a lóból hármas fogatot tudtak a legtöbben kiállítani, azonban voltak évek, amikor a négyes lófogatok száma volt a több. Viszonylag kevés volt azoknak a jobbágyoknak a száma, akik azonos időben ökör és lófogattal is rendelkeztek. A gabonatermelésről kevés adatot őriznek forrásaink. Csupán az 1828. évi felmérésben olvashatjuk, hogy a faluban 288 pozsonyi mérő gabonát vetettek el, mely (egy szem másfél szem termésével számolva) 216 pozsonyi mérő búza- és 216 pozsonyi mérő rozstermést hozott.