Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)
A KÖZSÉG PARASZTSÁGÁNAK GAZDÁLKODÁSA
Mihály). A hat házas zsellérről és az egy hazátlan zsellérről nem tudjuk, hogy kinek a birtokán éltek. Valószínű, hogy a házas zselléreknek a község biztosított lakást, mert valamilyen szolgálatot teljesíthettek a falu részére. Az anyakönyvekből tudjuk, hogy Csizmadia János, mint suszter szolgálta a falu közösségét. A többi mint kovács, pásztor, vályogvető lehetett a falu alkalmazásában. A zsellérek telkifölddel nem rendelkeztek, de a 16 úrbéri zsellér szőlő és irtványföldet foghatott fel magának. Szőlőültetvénye (1-5 kapás) mindegyiküknek volt, de irtványföldet csak heten (3-12 pozsonyi mérő) műveltek. A nem úrbéres zselléreknek is volt (4-12 pozsonyi mérő) irtványfoldje. A falu lakóinak csizmát készítő suszter 20 pozsonyi mérő irtvány szántóföldön gazdálkodott. A jobbágyok az igaerővel vagy kézi erővel végzett roboton kívül kilencedet adtak minden terményből, a kendert és a lent kivéve. A telkes gazdáknak - teleknagyságtól függően - meghatározott mennyiségű vajat, kappant, csirkét, tojást kellett földesuruknak adniuk. Például egy féltelkes gazda szolgáltatása az alábbi volt: 3 font fonás, fél icce kifőzött vaj, 1 kappan, 1 csirke, 6 tojás. A házas zsellérek egy év alatt 18 nap kézi robotot végeztek az uradalomnak. A nemesi birtokokon élő jobbágyok - ők a községi adóösszeírásokban nem szerepeltek - ettől eltérő robotkötelezettséget teljesítettek. A Rádayak herencsényi birtokán, 1810-ben, négy, egyenként 1 l Á teleknagysággal rendelkező jobbágy és négy zsellér élt. A telkes jobbágyok fejenként száz napot voltak kötelesek dolgozni az uradalomnak évenként, saját állataikkal. Ezen felül minden jobbágycsalád még 6 font fonást, 1 l A icce vajat, 2 kappant, 4 csirkét, 15 darab tojást adott földesurának. A zsellérek itt is 10 nap ingyen gyalogrobot teljesítésére voltak kötelezve. A földbirtokosok az irtványföld létesítésnek engedélyezésével nem csak azt akarták elérni, hogy a birtokukra települt jobbágyok és zsellérek életfeltételét javítsák, elköltözésüket megakadályozzák. Az összefüggő erdő korlátozás nélküli irtását, termőfölddé alakítását a földbirtokosok örömmel vették, hiszen a beszedett dézsmából nagyobb jövedelemre tehettek szert. Nem titkolt szándékuk volt, hogy a termővé tett irtványföldeket, legalábbis annak egy részét, egy későbbi időpontban majorságukhoz csatolják. A
