Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A KÖZSÉG PARASZTSÁGÁNAK GAZDÁLKODÁSA

A KÖZSÉG PARASZTSÁGÁNK GAZDÁLKODÁSA A török háborúk következtében a megye településeinek jelentős része elpusztult, illetve elnéptelenedett. Különösen sok település jutott erre a sorsra 1683-tól, a felszabadító háborúk kö­vetkeztében. Az akkori szécsényi járás számos községének pusz­78 tulásáról tudósítanak a korabeli források. Ekkor néptelenedett el Surány, Csór, Szügy, Hollókő, Terény, stb. Heréncsény nem tarto­zott a teljesen elnéptelenedett községek közé. Az erre vonatkozó történeti adatokat fentebb már közöltük, emlékeztetőül megismé­teljük, hogy 1637-ben több mint tíz ház volt a faluban, tanúvallo­mások szerint a Kanyó, a Keresztúri nemes családok a 17. század első felében már biztosan Herencsényben laktak. Ebből egyértel­műen következik, hogy a falu a 17. században a folyamatosan la­kott települések közé tartozott. Az elpusztult, elnéptelenedett falvak újratelepítése a 17. század utolsó évtizedeiben, illetve a 18. század elején kezdődött meg. A földbirtokosok ugyanis a több évtizede műveletlenül hagyott, cserjékkel benőtt földjeiken minél előbb szerették volna a terme­lést megindítani. Ebben az időben a történelmi Magyarország északi megyéi voltak a legnépesebbek, hiszen ide menekült a török háborúk elől a délibb területeken élő lakosság. A törökdúlás után Árva, Nyitra, Zólyom megyék túlnépesedett falvaiból sokan indultak útnak a délibb vidé­kekre, hogy ott végleges otthont, megélhetési lehetőséget találja­nak. A környező falvakban (Terény, Mohóra, Szügy, Surány stb.) ekkor telepedtek le az evangélikus vallású szlovákok. A betelepü­lőknek háromévi adómentességet adtak, házaik felépítéséhez szük­séges fát ingyen termelhették ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom