Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)
A KÖZSÉG PARASZTSÁGÁNAK GAZDÁLKODÁSA
A KÖZSÉG PARASZTSÁGÁNK GAZDÁLKODÁSA A török háborúk következtében a megye településeinek jelentős része elpusztult, illetve elnéptelenedett. Különösen sok település jutott erre a sorsra 1683-tól, a felszabadító háborúk következtében. Az akkori szécsényi járás számos községének pusz78 tulásáról tudósítanak a korabeli források. Ekkor néptelenedett el Surány, Csór, Szügy, Hollókő, Terény, stb. Heréncsény nem tartozott a teljesen elnéptelenedett községek közé. Az erre vonatkozó történeti adatokat fentebb már közöltük, emlékeztetőül megismételjük, hogy 1637-ben több mint tíz ház volt a faluban, tanúvallomások szerint a Kanyó, a Keresztúri nemes családok a 17. század első felében már biztosan Herencsényben laktak. Ebből egyértelműen következik, hogy a falu a 17. században a folyamatosan lakott települések közé tartozott. Az elpusztult, elnéptelenedett falvak újratelepítése a 17. század utolsó évtizedeiben, illetve a 18. század elején kezdődött meg. A földbirtokosok ugyanis a több évtizede műveletlenül hagyott, cserjékkel benőtt földjeiken minél előbb szerették volna a termelést megindítani. Ebben az időben a történelmi Magyarország északi megyéi voltak a legnépesebbek, hiszen ide menekült a török háborúk elől a délibb területeken élő lakosság. A törökdúlás után Árva, Nyitra, Zólyom megyék túlnépesedett falvaiból sokan indultak útnak a délibb vidékekre, hogy ott végleges otthont, megélhetési lehetőséget találjanak. A környező falvakban (Terény, Mohóra, Szügy, Surány stb.) ekkor telepedtek le az evangélikus vallású szlovákok. A betelepülőknek háromévi adómentességet adtak, házaik felépítéséhez szükséges fát ingyen termelhették ki.