Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A CSALÁDOK TÖRTÉNETE

SZÁLAI CSALÁD A község egyik legrégebbi családjai közé tartoznak: 1559-ben Szálai Mihály és a fia Demján szerepel az adózók névsorában.

201 Nevük több mint száz esztendő múlva, 1698-ban, tűnik fel újra az összeírásokban: ekkor Mihály jobbágynak 19 darabból álló állatállománya (ökör, ló, tehén, juh) volt. 1715-ben és 1716-ban István a gazdaság irányítója, földjét egy kettes lófogattal művelte. Ezen kívül egy fejős és egy meddő tehenet is tartott. 1728-ban már György lakott a Ráday Gedeon birtokához tartozó kuriális telken. Az úrbérrendezés idején (1770) Pál gazdálkodott a háromnegyed nagyságú jobbágy-telken. A 19. század elejére a család telekállománya jelentősen megnőtt: 1807-ben József és fia András már külön-külön másfél házhelyet bírt.

202 1828-ban József két fiát, Andrást és Jánost, vették fel a jobbágyok listájára egyenként háromnegyed telekkel. Az összeírás szerint kettes ökör és lófogattal csak András rendelkezett, János csupán egy sertést tartott. 1846-ban az idősebb Andrást és fiát (Polyák Erzsébet), valamint Ferencet (Oláh Borbála) találjuk a jobbágyok között, mindegyik három lóval művelte földjét. A fiatalon elhunyt András egésztelkes birtokát a többször házasodott Ignác (Teplánszki Ilona) vette át 1867-ben. Unokatestvérei, János és Ferenc, fél, illetve negyedtelket bírtak. A három család a falu 32, 33, 34. számú házában lakott. Földterületük az alábbi volt: 57. sz. táblázat A Szálai család földbirtokának megoszlása művelési ágak szerint 1867-ben Beltelek Szántó Rét Kenderföld Káposztás Szőlő • öl kh • öl kh • öl • öl Ignác 1546 20 1420 4 1521 484 324 1050 János 658 11 278 2 1368 242 162 180 Ferenc 440 5 1384 1 1 119 121 37 240