Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

NÉPMOZGALMI ADATOK

szerepel, a vezetéknevét a nőknél sem írták ki. A társadalmilag be nem sorolható egyéneket is minősítették (cigány, pásztor, béres, kőműves, zsidó, stb.), ha azok önálló házban laktak. A két felmérés adatai azért fontosak számunkra, mert megtudhatjuk, hogy milyen volt az együtt élő családok összetétele, megbízható képet kaphatunk arról, hogy mennyien laknak a jobbágyok vagy a zsellérek házában.

174 32. sz. táblázat A család nagysága társadalmi állás szerint 1836-ban és 1841-ben 2 3 4 5 6 7 8 9 10 14 főből álló családok száma 1836 Jobbágy 1 3 4 7 6 5 4 1 1 Zsellér 4 7 15 7 4 7 1 1841 Jobbágy 6 7 3 10 3 2 1 Zsellér 1 8 8 9 7 4 1 Táblázatunkból már az első ránézésre kitűnik, hogy a jobbágyok és a zsellérek házában lakók lélekszáma jelentősen eltért egymástól. A jobbágyoknál, 1836-ban, a hat illetve a hét főből álló családok voltak a gyakoribbak. De nem volt kevés a 8-9 főt számláló család sem. A 10 vagy ennél több családtagú jobbágyházból egyet-egyet találtak. A zselléreknél viszont a négy fős családokból írták össze a legtöbbet. Azonos számban (7) 3, 5, 7 fős háztartást is felvettek a lajstromba. Az egyetlen 8 fős családnál nagyobb lélekszámú zsellérház nem volt a faluban. Az öt évvel később, 1841-ben készült kimutatás összesített adatai arról tanúskodnak, hogy a falu 32 jobbágyházának némelyikében az egy háztartásban élő családtagok száma megnőtt. A nyolc főből álló családok száma megduplázódott, eggyel nőtt a 10 főt számláló háztartások száma is. Kevesebb lett azon jobbágyházak száma ahol 7-en, illetve 9-en éltek együtt. Négy vagy ennél kevesebb főből álló jobbágycsalád nem volt a faluban. A zselléreknél továbbra is 5,