Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

TEMPLOMOK

rádi esperes, 1809. június 8-án írt jelentésében az alábbiakat írta: „Nagyméltóságtok kegyes parancsa alapján május 30-án Kondlovits István herencsényi plébános társaságában megvizsgáltam a Haraszti pusztán lévő régi templom romjait, amik Heréncsény falu közelében, részben a falun kívül dombon helyezkedik el. Amit róla megtudtam, azt az alábbiakban alázatosan jelentem: Ezek a bizonyos romok egy minden oldalról körbe sáncolt zsolozsmás kert (?) kerítésén belül létesítettek. Áll pedig az templomhajó falaiból, de a téglafalú földig tönkrement szentélyből csak a fal bizonyos része áll, ami fekete kövekből készült. Ezek csupán a két szélén helyezkednek el szabályosan, középen annyira össze vannak állva, hogy helyenként inkább mészből, mint kőből látszik lenni. A négy sarokban azonban hozzá vannak megmunkálatl

an fejtett terméskövek rakva egy sorban, amelyekből a templom bejárata és a szentély íve is van, cserép egy sincs az épületen. Ezek a falak 3 láb vastagok, téglafalak hosszúsága 5 öl. Az egyik oldalon egy ajtó van. Közte pedig kiváló 3,5 öl széles, a tetőig épségben álló fal áll. Ezzel átellenben, hogy a tetőt tartsa, a templomhajó és szentély között van felhúzva egy másik fal. Az egyik kapuval bíró téglafal kb. a földtől 2,5 öl magas, a másik az ablakok szintjéig ledőlt, magassága majdnem 2 öl. A templom nem tartozik a herencsényi eklézsiához. Minthogy pedig az említett helyen álló romokból összehasonlíthatatlanul nagyobb haszon szerezhető, ezért nagyságos Tihanyi Tamás tanácsos úr abból magtárat szándékozik kialakítani a szomszédságban lévő gazdasági épületek mellé." A magtárnak átalakított templomról a legközelebbi forrás 1847ből ismert. Ekkor a „régi templom kiigazítására" negyven kila 170 mész, ezer darab tégla beszerzését tartják szükségesnek. A falu idős adatközlőitől tudjuk, hogy a templomot a Nedeczkyek is magtárnak használták a II. világháborúig. A templomot 1947-ben „Magtár" néven vették fel a juttatási tervezetbe, és azt a római katolikus egyháznak adták templom céljára. 1950-ben azonban már a „Zója" Tszcs tulajdonában volt, amely szintén magtárnak használta az 1980-as évek végéig. Az ekkor készült kimutatás a templom falának anyagát, méretét is közli: kőalapú, kőfalú és palatetővel fedett. A hajó mérete: 8 méter hosz-