Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

TEMPLOMOK

18. ábra / A templom alaprajza A 18. századdal kezdődő templomtörténeti kutatásunk legkorábbi írásos emléke 1714-ből származik. Az ekkor készült egyházlátogatási (Canonica Visitatio) jegyzőkönyvben arról olvashatunk, hogy kőből, szilárd falazatú anyagból van, tornya nincs, a keresztet a templom hajója felett helyezték el a tetőn. A Vajdafaluban lévő parókia előtt felállított haranglábban három harang volt. A nagyobbat (kb. 50 font súlyút) Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel. Melléje 1714-ben vettek egy 150 font súlyú harangot, 1728-ban pedig egy 100 font súlyút szereztek be. A templom tetőzetén kis fatoronyban elhelyezett 30 font súlyú harangot 1829ben említik először, melyet szentmise közben úrfelmutatáskor szólaltattak meg.

162 A 18. századból sajnos több adattal nem rendelkezünk a templom múltjáról. Itt említjük meg, hogy a plébánián őrzött anyakönyveket 1746-tól vezetik. A bejegyzések szerint Heréncsény filiája volt Surány és az 1848-ig önálló községként szereplő Csór. A 18. század végéig itt