Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

ISKOLÁK

1980 55 4 6 1987 20 2 3 1990 32 2 3 1996 14 1 1 A LISZKÓPUSZTAI ISKOLA A 19. század végéről, századunk első évtizedeiből fennmaradt néhány olyan összeírás, amelyek a tanulók neveit utcák szerint sorolják fel. Innen tudjuk, hogy a Heréncsény külterületéhez tartozó Alsó- és Felsőliszkó pusztáról 3-4 gyermeknél többen nem jártak a Vajdafaluban lévő iskolába. Hogy e néhány tanuló iskolalátogatása mennyire lehetett rendszeres a falutól négy kilométerre fekvő pusztáról, sajnos nem tudjuk. A századforduló táján Liszkó lakóinak száma megközelítette a háromszáz főt. Annyi biztos, hogy az itt élő cselédek gyermekei közül igen kevesen tudhattak írni és olvasni. A rendelkezésünkre álló iratokból az iskola létesítésének indító okait nem ismerhetjük meg. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1924. október 23-án kelt iratából arról értesülhetünk, hogy gróf Teleki Tibor rk. elemi népiskolát létesített Liszkópusztán, melyhez a minisztérium az első tanítói állás megszervezéséhez, 1924. évi november hó l-jétől kezdődő hatállyal az engedélyt megadja oly föltétellel, hogy „az iskolafenntartó az új tanterem törvényszerű elhelyezését, bebútorozását és tanszerbeli felszerelését biztosítani fogja."

154 A Liszkópusztán létesült iskola és tanítói lakás leírását Borsiczky Elemér uradalmi főintéző levelében találtuk meg, amelyet 1926. március 30-án írt Bartos Géza herencsényi esperes plébánosnak. Ebben az alábbiakat olvashatjuk: „1924. év november 20-án Heréncsény községhez tartozó Liszkó pusztán épült rk. elemi népiskola és tanítói lakás építkezésére vonatkozólag tisztelettel tudomására hozom, hogy az épület egy meglévő volt cselédlakásból lett átalakítva oly módon, hogy a négy alapfal megmaradt; a tanítói