Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

ISKOLÁK

Ledeczki Istvánné Majdan Katalin Mándify István Mándify Istvánné Mészáros Katalin (Veszelka Istvánné) Molnár Béla Palánki József Petrás József Péter Ottó Szekeres Erzsébet (Géczy Imréné) Széles Erzsébet Szikora János Tácsik Klára (Heverné) Varga Pál Vasas Erzsébet Vincze Józsefné Zöld Mária Pongó Ilona Az 1950-es évekig az iskolába járó 130-150 tanulót - 1901-től mindig két általános tanítói képesítéssel rendelkező tanító oktatta. Mint említettük, a másodtanító az 1-2-ik osztályt, míg a kántortanító a 3-6, illetve a 3-8-ik osztályt tanította. Az általános iskoláknál is az lett a követelmény a II. világháború után, hogy a szaktárgyakat szakképesítéssel rendelkező tanítók oktassák. Matematika, földrajz, történelem, stb. tantárgyakból még nagyon kevés szakképesítésű tanító volt ebben az időben. De további cél volt az is, hogy az eddig összevont osztályokat megszüntessék. Ez utóbbi szándék érdekében egyre több tanító alkalmazására került sor, akik közül kezdetben még kevesen rendelkeztek szakképesítéssel, többségük képesítés nélküli nevelőként tanított az iskolában. Ez tűnik ki az igazgató 1961. évi beszámolójából, mely szerint tíz tanító közül csupán kettőnek van szakképesítése, egy tanítói oklevéllel rendelkezik, hét pedig képesítés nélküli nevelőként működik. Még négy évvel később is, 1965-ben arról olvashatunk a tanácsülés jegyzőkönyvében, hogy „az órák 70 %-át képesítés nélküli pedagógusok adják".

150 A képesítés nélküli nevelők hosszú ideig nem maradtak a községben, helyükre ugyancsak képesítés nélküli tanítókat vettek fel. így fordulhatott elő, hogy 1950-1990 között majdnem több tanító működött a községben, mint az iskola ezt megelőző háromszáz éves történetében. A Bolza-féle kastélyban létesített két tanteremről már 1959-ben megállapították, hogy azok „csak szükség tantermek, északi fekvé-