Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A KÖZSÉG IGAZGATÁSA

egy Tizedes tétetik, és így minden kilencz esztendőben által megyén rajtok a Polgárság. Még pedig gyakran úgy esik meg, hogy egy Uraság részére egy esztendőbe a zsellérségből két Polgár is tétetődik, melly minemű nagy fogyatkozására légyen mind az Uraságnak, mind kivált a kétkezi munkája által élő zsellérségnek, egész napokat a Bíró házánál kelletvén tölteni." 17. ábra / Heréncsény község pecsétje, 1727 Nagy Mihály herencsényi tiszttartó levelére Szandai Sréter Ádám a megye alszolgabírója válaszolt, melyből kiolvasható a helyi elöljáróság választásának szokásrendje. „1792-dik Eszt. Sz. András havának 15-ik napján Herentsény nevezetű Helségre ki menvén és azon Helségnek elöljáróit magam elibe hivatván, aban vizsgálódtam volna, hogy a zsellérek 28-an, Gazdák pediglen 29-en légyenek, még is tsak tsupán az 2 Polgár és 1 Tizedes zsellérekbül légyen nem gazdákbúi, ki jött az, hogy azonnokból legyen, mivel az említett Helségben az Törvény szerint a Bíró és esküdtek tsupán 117 gazdákból választattnak, zsellérek pedig ezektül mentek." A közölt levélváltásokból megtudhatjuk, hogy a bírói tisztet minden évben más-más jobbágy látta el, így minden telkes gazda 29 évenként volt bíró. A szokásrend kialakulásának mi lehetett a hátterében, sajnos nem tudjuk. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a gazdák közül így senki sem kerülhette el a sok kellemetlenséggel, anyagi felelősséggel járó bírói tisztet. A bírói címhez - a 18-19. század első felében - a telkes jobbágyok