Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A HERENCSÉNYI VISELET

fölé, melyet a könyök fölött színes szalaggal kötöttek át. A ruhatárukból nem hiányzott a hosszú ujjú vizitke és az ujjatlan pruszlik sem. A vizitke elejét pillangóval, csipkével díszítették. Csipkét varrtak a pruszlik gallérjának szélére is. Ünnepen e két ruhadarabot vállkendővel viselték. A vászonból varrt, két oldalt eresztékkel toldott pendelyre alsószoknyákat, fölülre felsőszoknyát vettek. A leányok, fiatal asszonyok a félgyolcs alsószoknyákat (6-8 darab) felvétel előtt kikeményítették ha templomba mentek. Aljára keskeny csipkét tettek. A felsőszoknya posztó (ez volt a legdrágább) fiókon, selyem, terno, kasmir anyagokból készülhetett. A szoknyák aljára a fiatalabbak rózsaszín („halovány"), az idősebbek zöld vagy fekete bársony szegőt tettek. A lábszár középig érő szoknyák elé forhamenlivel, az alját és két hosszanti oldalát csipkével díszített kötényt kötöttek. Az első világháborúig a nők, férfiak ősztől tavaszig csizmában jártak. Nyáron mezítláb jártak vagy bakancsot, posztó félcipőt (mamuszt) húztak a lábukra. A leányok a „sárgatődzésü" (sárga fonallal varrt) csizmát szerették a legjobban. Az 1920-as évekről már magas szárú cipőt viseltek, majd az 1940-es évektől a patentes félcipő lett divat. A férfiaknál a zsinóros nadrág, a gombos mellény, a harmincas évekig az ünnepi öltözethez tartozott, de már egyre többen bársony vagy szövet bricses nadrágra, pantallóra cserélték fel ezeket a ruhadarabokat. Az utóbbihoz azonos anyagú kiskabátot, zakót vásároltak. A népviselet az 1960-as évekről folyamatosan megszűnt. Napjainkban (1997) már csak az idősebb nőkön láthatjuk a falu egykor szép viseletére emlékeztető ruhadarabokat. A cifrába öltözött, kikötött kendős menyecskéket már csak a Hagyományőrző Népdalkör fellépésein láthatjuk.

115