Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A HERENCSÉNYI VISELET

Az 1960-as évben, a község legidősebb lakói szüleitől, nagyszüleitől úgy hallották, hogy a 19. század nyolcvanas éveiben a gazdagabb leányok rókaprémes mentét kaptak szüleiktől. A menyaszszonynak még a legnagyobb melegben is mentében kellett esküvőre mennie. A módosabb szülők leányainak posztóból, a szegényeknek karton vagy festett házivászonból volt a szoknyájuk. A férfiak tavasztól őszig, otthon szőtt vászonból, ünnepen gyolcsból varrt ingben és 6-12 szeles gatyában jártak. A téli hónapokban a lábszárközépig és alján rojttal díszített bőgatya helyett kék vagy fekete podrecsányi posztóból készült zsinóros nadrágot viseltek. A férfiak ruhatárából nem hiányzott a hímzett széles gallérú cifraszür sem. A legény templomi esküvőjére új cifraszűrét terítette magára. 5. sz. kép /Lakodalmi tánc, 1930-as évek Az első világháború táján a fentebb említett ruhadarabok kimentek a divatból. A mente, a szűr helyét a berliner kendő, a nagykabát váltotta fel. A leányok vrekocsba („brekocs") hordták hajukat széles virágos pántlikát fontak bele, a végére maslit kötöttek. A hajba