Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A HERENCSÉNYI VISELET

A HERENCSÉNYI VISELET A levéltári források között községünkre vonatkozó 18. vagy 19. században keletkezett végrendeleteket, hagyatéki, tűzkárról készült leltárakat nem találtunk, amelyekből számos adatot kaphatnánk a falu népviselete múltjának megismeréséhez. A Herencsénnyel azonos viseletcsoporthoz tartozó Cserhátsurányból egy árva leány vagyonleírását ismerjük 1856-ből. A felvett leltárban az alábbi ruhadarabok nevét olvashatjuk: „2 fekete egy kártony szoknya, egy mente, két pruszlik, patyolat kendő, két tarka kész főkötő, egy homlok kötő, egy féling." Ebből az évből a legények bokrétával díszített kalap viseléséről is van adatunk. Baráth József herencsényi 16 éves kovácslegény azt vallotta: „Éppen vasárnapi nap volt folyó hó 27-én midőn a litániáról kijöttem, mentem haza felé, utamban találkoztam két csendőr hadnaggyal, ezek közül egyik megszólított és a Kalapomnál lévő strucctolból készült bokrétát elvette. Erre azt mondtam tréfából a csendbiztosi hadnagynak, "jaj majd eljön még Kossuth', erre az említett hadnagy megfordít112 ván fokosát azzal háromszor vállam közt megüte." A férfi viselethez még egy adatunk van a 19. század közepéről. Filó József herencsényi lakos 1857. évi hagyatéki leltárában a következő ruhák voltak: 3 ing és 3 gatya, 1 mellény, 1 nadrág, 1 ujjas lajbi, 1 kalap, 1 szűr, 1 pár csizma.

113 A két világháború között a női viselet egyre inkább elszínesedett, a férfiak pedig - mivel egyre többen a falu határán kívül vállaltak munkát - elhagyták megszokott parasztos öltözetüket. A viseletben történt változást jól szemlélteti a herencsényi plébános 1933. évi feljegyzése: „Az 1933. év szegénységgel és nincstelenséggel kezdődött. Csak a szebb jövő reménye éltet. Látszólag a szegénység uralja a községet. A ruházkodásban való túlméretezés cáfolja