Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)
A LAKÓHÁZ ÉS BERENDEZÉSE
letve vertfalú, 237 cseréppel fedett, a zsúpos házak száma csupán 2. A felmérésből azt is megtudhatjuk, hogy a 275 házból 1900 előtt 36, 1900-1944 között 151, 1945-1948 5, 1949-1959 között pedig 83 ház épült. Egy lakószobát 189, két lakószobát 113 házban számoltak össze, amelyekből 308 földes padozatú volt. 111 Az adatközlőktől tudjuk, hogy 1900 után vertfalú házak már nem épültek a faluban. A kőalapra húzott vályogfalak lettek a kedveltebbek. A tűzveszélyes zsúppal fedett házakból - az 1911. évi 68 házzal szemben - már csak kettőt találtak az összeírok. A házak többsége még földes padozatú volt, melyet az asszonyok nagyobb ünnepek előtt szarvasmarha trágya és agyag keverékével kimázoltak. A hajópadlós padozat csak a gazdagabbaknál volt ismert, ott is csak a tisztaszobában. Emlékezet szerint a legtöbb házban megtalálható volt a pitvarból nyíló hátsó szoba, ahol a ház lakói nappal és éjszaka tartózkodtak. Itt történt a főzés, az étkezés, az egyszerűbb kivitelű ágyon az éjszakát is itt töltötték. A falat szentképek, cifratányérok díszítették, de jóval kevesebb, mint a tisztaszobában. Az első világháború után a tisztaszoba vagy első ház bútorzata megváltozott. A láda, a fiókos kasznyi helyett magas szekrényt, két ágyat, egy asztalt, négy széket kaptak a leányok hozományukba. A második világháború után a világítós rekamié, a vitrines szekrény, a kárpitozott székek kerültek a leány stafírungjába. A kamra, az istálló egy fedél alatt épült a lakóházzal. Az életes kamra ajtaja az udvarról nyílt. A pajták a kert végére kerültek. A kertet az 1930-as évekig veteményezésre nem használták, gyümölcsfákkal ültették tele. A zöldségféléket a határban lévő szántóföldjeiken termelték meg. A termelőszövetkezet megalakulása után, 1960-tól, a még meglévő istállókat - mivel nem volt rájuk szükség - lebontották vagy garázsnak alakították át. A második világháború után épült házaknál az utcai oldalra két szoba került nagy ablakkal. A régi házak apró, utcára néző két ablakát nagyobb méretűre cserélték. A faluban, a pusztákon (Haraszti, Alsó-, Felsőliszkó, Alsóbikk, Nelásd) lévő cselédek hosszúházakban laktak. A bejáratok száma az épület hosszától függött. Alsóliszkón, ahol a legtöbb cseléd élt, 5-6 bejárattal rendelkező cselédházak voltak. A szobába a pitvaron ipitar) keresztül lehetett bejutni. A legtöbb cselédházban egy közös
