Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

BÁNYAMŰVELÉS

Lővenstein Artúr volt a bányák tulajdonosa. Azt tervezték, hogy a Kutasó felé vezető út mellett lévő hegyekben található vasércet helyben feldolgozzák, így a szén elszállításának költségeitől mentesültek volna. Ez a terv a háború miatt nem valósulhatott meg. A szénbányászat újraindításának gondolata 1950-ben vetődött fel utoljára. Az új községházán tartott tanácsülésen többen felvetették, hogy a községben a munkanélküliséget úgy lehetne csökkenteni, ha az elhagyott bányákat újra megnyitnák, azokban a termelést megindítanák. A javaslatnál azonban több nem történt. Ezzel a herencsényi szénbányászat közel százéves története, úgy tűnik, végleg lezárult. KŐBÁNYA A levéltári források a községben található kőlelőhelyekről nem tesznek említést. Előfordulására csupán egyetlen adat utal: a Haraszti pusztán lévő templom összedőlt falait, a 19. század elején, a helyi kőbányából fejtett kockákra hasított bazalt kőből építették újjá. A visszaemlékezések szerint, de a helyi terepbejárásaink során is meggyőződhettünk, hogy a kockára hasítható bazaltkő, a Köveskúti dűlőben található. A kőbánya az úrbéreseké volt, fejtése korlátozva nem volt. A lakóházak falának építéséhez ritkán használták, inkább istállók falát készítették ebből a kőből. A szénlelőhelyek környékén (a község keleti és északi részén) több helyen láthattunk kőkibúvásokat.