Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A KÖZSÉG PARASZTSÁGÁNAK GAZDÁLKODÁSA

Az állatok takarmányozására a több évig is kaszálható lóheréből vetették a legtöbbet. A Lóherés dűlő nevével az 1862. évi tagosítási iratokon és térképen már találkozhattunk. (Vetésterülete a háború után alakult termelőszövetkezet gazdálkodásában jelentősen lecsökkent.) Viszonylag nagy területet fordítottak a lucerna és egyéb takarmánynövények vetésére. Burgonyát minden paraszti gazdaság termelt, nagyobb burgonyaültetvények azonban csak Liszkón voltak, ahol az uradalom pálinkát főzetett belőle. A két világháború között káposztát, mákot, kendert kis területen termeltek a faluban. Heréncsény 5767 kataszteri holdas határa, 1935-ben, az alábbi művelési ágakra oszlott: szántó 2404 kh, kert 45 kh, rét 190 kh, szőlő 7 kh, legelő 446 kh, erdő 2510 kh. A falu 212 gazdasága közül 35-nél a szántóföld nagysága nem érte el az egy holdat. A további gazdaságok száma nagyságcsoportok szerint így alakult: 24. sz. táblázat A gazdaságok megoszlása birtoknagyság szerint 1935-ben 1-5 5-10 10-20 20-50 501002005001000 100 200 500 1000 felül •ch-as gazdaságok száma 86 36 28 16 2 3 3 2 I Ez utóbbi táblázat elsősorban a 19. század közepétől nyomon követhető nagyarányú birtokaprózódást rögzíti. Mint láthatjuk, azoknak a gazdaságoknak (zsellérek) a száma a legmagasabb, ahol a földterület nagysága nem éri el az egy holdat. A kis-, közép-, és nagyobb paraszti gazdaságok együttes száma nem haladja meg a nyolcvanat. Ezen belül a többséget a kis és középgazdaságok teszik ki. A Nógrád megyei viszonylatban már nagygazdának számító 2050 holdasok száma mindössze tizenhat. Az ebből nagyobb földterülettel rendelkezők bérlők és a falu földbirtokosai voltak. A község határát művelési ágak szerint bemutató táblázatból nem állapítható meg, hogy abból mennyi volt az uradalmak és a gazdák tulajdonában. Az erdőről tudjuk, hogy abból 1891-ben az úrbéresek