Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A KÖZSÉG PARASZTSÁGÁNAK GAZDÁLKODÁSA

ra. A korábbi évszázadokhoz hasonlóan a 18. században is a legismertebb gabonafajta a búza, a rozs és a kettő keverékéből származó kétszeres volt. Nem volt ismeretlen az árpa, a zab, a hüvelyesek közül a borsó, a bab, a lencse, a zöldségfélék közül a káposzta, a hagyma, a paprika, a dinnye. A 18. század közepétől a szegényebb családok fő tápláléka lett a burgonya, a kukoricából őrölt liszt. Az állatok takarmányozására lóherét, bükkönyt vetettek. A falu határából jelentős területet foglalt el a kenderföld, melynek termését megszőve ágyneműt, öltözet darabokat, ponyvát, zsákot varrtak az asszonyok. A községben termelt növények vetésterületéről csak századunk 30-as éveitől van adatunk. A gabonafélék vetésterülete az alábbi volt 1936-1962 között.

96 22. sz. táblázat A gabonafélék vetésterületének változása 1936-1962 között Év Búza Rozs Őszi árpa Tavaszi árpa Zab Kukorica hektár 1936 449 113 4 150 40 130 1938 446 110 18 124 49 155 1948 311 166 148 32 173 1962 348 10 75 142 38 170 A paraszti és uradalmi vetésterület gabonafajtáinak összevont számadatai a búza elsőbbségét hangsúlyozzák a két világháború közötti időben. A falu legidősebb emberei viszont úgy emlékeztek az 1960-as években, hogy a gazdák búzából keveset termeltek az 1900-as évek előtt. A kenyérnek való liszt többségét a rozs, a kétszeres (búza-rozs) adta. Abban az időben a kicsépelt rozskévéből sok kellett az épületek tetőzetének befedésére, javítására, a leara-