Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

ni a zászlóalj őrnagyához: Vagyis jobban mondva parancsnoko­ló századosához Zinnerhez, aki akkor a zászlóaljat, mint legi­dősb százados vezényletté, mivel a valódi őrnagy Petók neve­zetű, betegsége miatt Szombathelyen a zászlóalj alakítási he­lyén betegen elmaradt: Azonban sohasem is jött vissza, és Zin­ner helyettes őrnagy utóbb valóságos őrnaggyá neveztetett [ki]. Átadván Zinnernek útlevelünket és a hozott zászlót, igen szívesen fogadott, utasítván a városhoz beszállásoltatásunk vé­gett. Beosztásunk csak pár nap múlva történt meg. Én eleinte egy szegény özvegyasszonyhoz jutottam szállás­ra, kinek két vén leánya volt. Ugyanazon udvaron lakott ván­dor színésznő Völgyiné 65 is, teljes várandó [s] állapotban. Honn nem kapván kosztot, erszényem a vendéglőbe járás által na­gyon apadt. Utóbb azután át is tétettem magam máshová, és ju­tottam Lederer nevű német, humánus mézeskalácsoshoz, hol kiadván a húspénzt legalább ebédem volt. Augusztus 22-én a zászlóalji parancsban beosztattunk mi is, én a 4., társam a 2. századba jutott. Nekem kapitányom, illetőleg századparancsnokom (mert még akkor nem volt százados) Kovács József főhadnagy volt, tapolcai fi és volt Vilmos huszárezredbeli hadnagy, valószínű­leg jobb lovas, mint gyalog[os] katona. Hadnagyom volt Bánn Sándor szintén Zala megyei születésű. Ekkor a zászlóaljnál következők voltak századosok: gróf Stahremberg István exhuszár (az egykor Nógrád megyei nagy­oroszi birtokos gr. Stahremberg Antalnak fia), Vouvermanns [Ferenc]. Főhadnagyok Ihász Dániel és két Szél [János] neveze­tű. Hadnagyok közül Ki[s Lipót] és Grisza Gusztáv a legnép­szerűbb emberünk, sat. Az én századomnál (4.) altisztek voltak [a következők.] Őr­mesterek: Baranyay Pál Zala megyei volt esküdt és Kollár Zsig­mond a császári Sándor gyalogezrednél volt hadfi s tán tizedes. Tizedesek voltak: Donászy [Ferenc] zalaegerszegi fi, Traup­65

Next

/
Oldalképek
Tartalom