Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

II. kötet - Könyvtárnokság és családos élet

zettem kedves nőmet, mint [az] új háziasszonyt, szerény kis szállásomba. 28-án másnapra, péntekre virradtunk és eznapon még én voltam az ebéd berendelő és a nap- és sorsunkhoz képest harmadik ételül főzettem lencsét, mely örökre nevezetes maradt nőm előtt. 29-én bejöttek Balásovitsék, és részt vettem először, mint nőm jogán részes, az osztatlan Földváry nemzetség gyűlésén. Balásovitsék négy napig maradtak nálunk és már ekkor is agyarkodtak hátam mögött, amint ez később mind kiviláglott. Sőt, mint nőmtől megtudtam, az esküvő előtti napon éppen roppant kifakadások és egymás közti civódások voltak, melynek kútforrása csak az volt, hogy nőm férjhez ment és általa jövedelmük megrövidült. Mi mindezekkel azonban nem sokat gondoltunk, élvén megelégedve, mint két oly szerelmes kebel, mely annyi keserítő körülmény után is egyesülhetett. Ezentúli levelezéseimet nem tartom itt szükségesnek feljegyezni, miután úgy az általam, mint a hozzám írt levelek kelti jegyzéke ez időrűl összevarrt füzetekben megvan. Hivatalom könnyű volt, hetenként keddtől szombatig reggel 9 órától 12-ig, délután 2-4 órai időből állott. A többi időt otthon tölthettem. Főnököm, a könyvtár igazgatója Toldy Ferenc, szokott nyájasságával fogadott és viseltetett hozzám. Lehet - hogy mint gyanúsíták - természete nem őszinte. Az bizonyos, hogy indokolatlan és véletlen gondoskodását utóbb megmagyarázhatóbbá tette a körülmények kiösmerése. Garay halála után, annak helyébe engem hozni, nem volt úgy eszébe mint az egyelőre látszott. Több concurrens is volt, köztök egy Kronperger nevű pap is, kitől leginkább tartott, mert pártfogoltja Paur Iván ex hivatalnok és ügyvéd és archeológus tudós volt, csak miután azt látta, hogy ez öregebb koránál fogva aligha kapja meg a nyugdíjra képes állomást, rántott engem elő, mint ki írtam neki valami állomás szerzéséért. Mint nőtlen versenyeztem és mint 184