Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

körülményeimnek és főleg annak tulajdonítható, hogy a nagy bűvszó: „A haza veszélyben van!", még addig ki nem mondatott. De nekem más meggondolnivalóm is volt. Egyik elhagyott pálya után éppen most álltam ott, mire atyám egykori tanácsai is utaltak és mire magam is számítottam, hogy egy újabb pályán bevégzett ember legyek. Óhajtottam, hogy mielőbb mint okleveles (censuratus) ügyvéd állhassak elő. A jurátusnak legalább négy terminusának (évnegyed) vagyis egy évének kellett lennie, hogy az ügyvédi vizsgálatra mehessen. Ezt akartam bevárni, s csak azután fogni ismét más hánykódó életbe, milyen a katonai. Vagy - így is gondoltam tán ha még kevéssé várok, talán két terminussal (félévi jurateriával) is ügyvédi censurára bocsátanak. így és ily gondolatok közt éltem saját jövendőm felőli eszmélkedésemben, midőn a mindinkább tornyosuló vész igaz minden hazafit némán is fegyverre intett. Fellángoltam. Ehhez járult még a következő körülmény is. Krúdy Jánosnak fia Krúdy Gyula ügyvédi vizsgát tett fia, annyit hencegett, annyit hánytorgatta már otthon Nógrádban a hazafiságot - mint [azt nekem] maga beszélé - és annyit járt otthon a nyelve a honvédségről, hogy utoljára akadtak, kik kereken megmondták neki, hogy illenék már neki is szavak helyett tenni, és ha jóra való fiatalember, felcsapni a haza mentésére s védelmére toborzott honvédzászlóaljak egyikébe. A fiatalember tehát augusztus 15-én lejött Pestre, de nem volt bátorsága magában és egyedül beállani. Pajtás kellett nekie. Felkeresett engem, hozván különben is Zsiga bátyámtól nekem levelet és 4 font és néhány lat ezüst-súlyú, néhai jó atyánk magyar díszruháiról való gombokat, melyeket a haza oltárára felajánlottunk mi testvérek. Az én említett pajtásom tehát arra toborzott és összetett kezekkel könyörgött nekem, hogy miután neki otthoni hencegése miatt okvetlen becsületbeli dolog a beállás, menjek vele, hogy 62