Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

még alkalom emlékezni, föl kellett volna őt adnom és elég botor voltam, hogy nem tettem. Nádudvarra érvén, egy szárazmolnárhoz lettünk ketten (őrmesterek) szállásolva, láncomtól megszabadultam. Másnap, január 9-én marschiroztunk [Hajdú-]Szoboszlóra. Január 10-én Szoboszlóról lekísértük a horvát foglyokat Debrecenbe. Sokáig kellett várnunk, míg egy ügyetlen goromba fertálymester elszállásolt. A horvátokat a piaristák gymnasiumába zártuk, én inspectiós őrmester lettem ez napon és csak másnap kerültem szállásomra, honnan őrmestertársam tovább szállásolta magát egy házzal, az én borjúmat, puskámat otthagyva a rendelt szálláson. Odamenvén, [egy] iszonyú goromba cívissel gyűlt meg a bajom. Ez egy excsizmadia volt, nem akart fegyverem ottlétéről mit sem tudni. Nagyon összevesztem vele és egymást összekáromolva hagytam ott őt. Elszállásoltam újra az egész őrizeten volt fél századot és magamot Budai István nevű polgárhoz és utcai képviselőhöz, ki borszerető cívis, jó gazda volt. Volt ennem, innom elég. Az öreg gazda egész napon a kályhát támogatta pityókosan. Volt szobájában a falon egy József császár arcképe, kérdem egyszer tőle, miért tartja e német képet. Azt monda: az Kossuth képe. Nem az a, feleltem. Kis idő után kérdé tőlem, ismerem e Kálvin Jánost. „Hogy ne" - mondám. „Na, hát ez Kálvin János képe'/' - felelt ő, rámutatva József császár képére. Ez nem adoma, hanem valóság. Egyébiránt Budai István cívis uramnál igen jó dolgom volt Micsky Zsiga tizedes társammal együtt, kit odavettem magamhoz. De sokáig nem tartott, új szállásra kellett mennünk egy özvegy kalaposnéhoz, aki egyszer az általunk igen megkívánt mákos metéltet vagy laskát úgy elrontotta tudatlanságában, hogy én helyette méreggel laktam jól. Lovassy István kapitányu[n]knak itt Debrecenbe[n] eszébe jött, hogy a tizedesek kardjaikhoz verni való botokat vegyenek. Ezt biz a tizedesek nem tették, de Lovassy uram is csak az utol86