Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

kedvence. Tehát egy kis vexa kitelt tőle. Ezért lehetséges, hogy [azért] kellett éppen ilyen helyen nekem lenni naposnak. Tehát napos lettem. Ez még hagyján, de tudtul adatott, hogy nem leszen szünnap, mert Csányitól parancs jött, hogy éjjel-nappal folytassuk utunkat, mégpedig mivel sietős a dolog, üljön az egész zászlóalj szekerekre és menjen. Nosza rajta napos tizedes, eredj szekereket hajtani a szomszéd helységekből. így kellett négy emberrel a magunk százada részére szekerek hajtása végett Káptalanfára visszagyalogolnom, honnan egy másik század részére is Pápay tizedes hajtott. Elmentem. Káptalanfára érve megkezdtük egy falusi polgárral (a kisbíróval) a szekérhajtást. De lassan ment a kikészülés. Az urak meg vonakodtak, mindenik csak-csak úgy egymásra igazított: „Ha az elmegy - úgymond - úgy én is adok szekeret." Ezt felhasználtuk és bejártuk mind. Néhol meg is vendégeltek. A már kikészült kocsikat folyton Sümegre küldtük. Késő este lettünk készen a kocsihajtással és éjjel volt, midőn Sümegre visszaérkeztem. Már akkor a zászlóalj indulófélben volt és elpusztított minden ennivalót, sőt, a vendéglősnek panasza szerint még edényeit, tányérait is. Felmentem a casinóba, enni keresvén valamit, mert éhes voltam. Nem kaptam semmit, elmentem tehát St[ocz] barátomhoz, ki Tersánszky orvosnál

73 volt beszállásolva. Ott lefeküdtem és aludtam a nagy kifáradás után reggelig. A zászlóalj azalatt elment. Másnap, szeptember 8-án reggel [én és Stocz] kocsira ülvén, a zászlóaljat Keszthelyen utolértük. Itt étkezést tartva, ismét kocsin folytattuk utunkat Kis-Komárom felé, hová alkonyatkor megérkeztünk. Kis-Komáromban rövid beszállásolás volt, esteliztünk és ismét kocsira ülvén, egész éjjel mentünk. Szeptember 9-én hajnalba[n] elértünk Nagy-Kanizsára. Itt beszállásoltak, a mi századunk nagyon a város végére jutott, hol a gazdám fészere alatt kihevervén magamat, reggel elindul69