Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Papnöveldei élet

nélfogva az újoncok termében egy olyan cella lett, melynek ablaka egy kis mellékutcára nézett, mely utóbb egy válságos eseményre adott okot. Tanáraim lettek az utolsó évre a theologia dogmaticából a már egykor volt Szondy János, és a theologia morálisból a képmutató lelkű Rácskay Ferenc. Végre jószántából a vicariusi titoknok dr. Kovách Pál hetenként egyszer a magyar közjogból is tartott előadásokat a III. és IV. évi theologusoknak. Ez időben, mint azt a maga helyén kellett volna megemlítenem, nem volt megyéspüspökünk, mert gróf Nádasdy Ferenc még 1845 [...] kalocsai érsekké neveztetvén ki, a megyét Szarvas Ferenc kanonok mint vicarius igazgatta. Az iskolai év szellemi foglalkozásaimra nézve úgy folyt le, mint az előbbiek. Az írói pálya már nemcsak ekkor, de sokkal előbb egyik törekvésem volt, de nem volt útmutatóm. Én is szerettem volna már művemet nyomva látni. Ez ugyan annyiban már régebben sikerült, hogy még 1844-ben a Világ című politikai hírlap tárcájában, Egy népfaj honunkban című cikkem a cigányokról nevem alatt megjelent

47

. Többet egyebet oly célból, hogy sajtót érjen, nem is írtam, kivévén egypár verset, melyekkel Gyurinka társammal együtt hiába kopogtattunk - ha jól emlékszem - 1845-ben (vagy még 1843-ban) Garaynál az egykori Regélő divatlap szerkesztőjénél, mert biz azok a kosárban maradtak. Meg is érdemiették. Ez évben azonban ismét ingerlett az írói dicsőség annál inkább, mivel az intézeti önképzőegyletnek sem voltam tagja, és így több időm lévén, inkább jegyezgethettem egy s más tárgyra. Mi lett ebből utóbb, alább majd megemlítem. írogattam ez időben is puszta időtöltésből verseket is, titokban, de mondhatni inkább csak rímek voltak ezek, mert ha bennök költészet nincs, technika éppen nincs, mert az utóbbira nem is adtam semmit s nem is törekedtem. 42