Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Papnöveldei élet

1842. október - 1843. július (II. évi bölcsészeti folyam) Most már megszokottabb volt az intézeti élet. Tanáraim voltak, kik előbb, hozzá járulván a természettanból Schirkhuber piarista. Az intézetben is ugyanazon elöljárók, kivévén, hogy Seres kanonok és rector meghalván, helyébe Koncsér János volt nógrádi plébános lett kanonok és nekünk igen jó [és] becsületes rectorunk. Ez évben intézeti körünkben egy kis irodalmi mozgalom támadt. 1843. január[ja]ban egy írott lapot kezdtünk meg, szerkesztője Bellaagh nevű 2. évi theologussal én lettem. Címe Ébresztő vala. De csak két számig vihettük. Részint irigység [miatt], részint [mert] részünkről is hiányzott [az] elegendő higgadtság és tapintat. Éles és gúnyos súrlódásokra adván alkalmat, megszűnt. Utóbb Bezerédj Sándor nevű 2. éves theologussal, ki azonban közönségesen zavart észjárásúnak tartatott, Tavasz cím alatt írtunk egy hetilapot. Ez sem sokat ért. Legfölebb nekünk irály gyakorlásul használt. Folytattuk vagy 20 számig és én belefoglalt gyenge zsengéim alá Zelényi nevet írtam. Ha vezérlőnk lett volna, sikeresebben haladhattunk volna. így dagályos, üres, gyermeki szalmacsépléssé vált. Ez évben is több szellemi haszna volt hírlap és egyéb szépirodalmi könyvek olvasása által szerzett ismereteimnek. Tanáraim következők voltak: a hittanból ismét Janikovics Alajos, a magyar irodalom történetéből Máté Zsigmond, mint az előbbi évben, világi papok. Továbbá a philosophiából ismét Purgstaller József piarista, ki kedvvel tanított, a geometriából és architecturából Laponyi Alajos piarista, nagy komoly férfiú. A physicát Schirkhuber Móric piarista tanította, eléggé népszerűen, vagyis érthetően előadva. Magyarország történetét (egy ügyetlen, tudatlanul szajkózó) Kardhordó Ambrus piarista, kitől bizony tanulni és kedvet kapni nem lehetett. Nem is törtük 31