Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

II. kötet - Velence és Oroszi

általa megküldtem az Akadémia számára ajándékozva „Tolvaj Menyői Ferenc Praecepta morum" Lőcs[én] 1690[-ben] nyomtatott magyar verseit, mely eddig unicum. Ez időben, nem lévén kedvem többé a tanításhoz - ámbár a négy fiút, kik jól olvasni sem tudtak, meglehetősen a négy gymnasialis iskolai tanultság színvonalára emeltem -, bejelentettem lemondásomat, hogy idejök legyen jókor más gouverneur után nézni. Nagyon sajnálta az egész család. És utóbb a gróf különösen körülvett, azt is mondván, hogy ez csak próbaév lévén, alkudhatunk bizonyos évek kitöltése után fizetendő öszvegre is. De én elhatározva voltam elmenni, főleg hívott pedig Bodnár István, hogy készüljek ügyvédségre, és legyek nála segéd. Augusztus 29-én berándultam Balassa-Gyarmatra, Zsiga bátyám Kovácsiban lévén, őt csak másnap láthattam. Másnap, augusztus 30-án visszamentem Orosziba, hol a plébános Ágoston nevenapját tartotta, táncmulatsággal, honna[n] Horpácsról, illetőleg Vadkertről is voltak a Dedinszky család leányai, és Horpácsról Balásovitsék. Ez időben katonaság jővén Orosziba, a határtmérő mérnök Dubraviczki János öreg siket ember, de joviális, magyar lelkű, a tudományosságot szerető öreg, Gömör megyei zádorházi lakos, a tiszttartói lakból kiszorulván hozzám adatott szállásra. Tőle tanultam azon népregéket, melyeket utóbb a Divatcsarnok 1854. évi 5., 11. és 35. számaiban kiadtam. Ekkor jött eszembe a cigány nyelvre tanulmányokat gyűjteni egy oroszi cigánytól, ki a mérnökhöz napszámosként járt. Szeptember 8-án írtam Mester Edének, beköttetvén Grittiről szóló kézirataimat. Ugyanez napon az oroszi plébánossal voltam Horpácson Balásovits Imre és neje hazánál este (meghívásuk folytán) Kisaszony napi mulatságon, a háziasszony nevenapján reggelig. Ekkor hazamentem Orosziba. Itten láttam ekkor mint kisleányt először kedves nőmet, a háziasszony unoka152