Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1690-1694 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 64. (Salgótarján, 2014)
Előszó
részt vettek a hadi szerek36 szállításban. Ezen kívül voltak eseti megbízások is, amelynek egy részét a megye a törvényesség keretein belül elvállalta - pl. liszt szállítása Egerbe37 - vagy - többnyire - elutasította.38 Az idézett nagymarosi robotmunkán kívül - ahonnan utóbb a megye jobbágyainak egy része haza is szökött39 - nagyobb volumenű vállalás volt a selmeci bányákban40 történő vízbetöréseknél való segítségnyújtás. Bár mindkét helyszínen váltották egymást a szekerek és a munkások, a megyének még így is nagy terhet okozott az elhúzódó munkák teljesítése. A vektúránál ki kell még emelnünk bizonyos nehézségeket is: elsősorban Zólyom vármegyével adódott nézeteltérés, mivel egyik szolgabírájuk nem váltotta le és bocsátotta vissza a szekereket, hanem a megyén túl is igénybe vette azokat.41 Ezen túl szintén a zólyomiaknak írt válaszlevélből értesülünk arról is, hogy mivel a megye igen szegény, és igen kevés ló található a megye területén, ezért sokszor a szállítást nem is lovas, hanem ökrösszekérrel voltak kénytelenek megoldani.42 Területi és joghatósági viták Több, kisebb-nagyobb jelentőségű és terjedelmű ügy került a megye közönsége elé, amelyekben a megyének egyrészt jogai integritása ügyében, másrészt pedig a rendiség védelme érdekében kellett megnyilatkoznia. A nagyobb volumenű ügyek közül négy - Hatvan oppidum és Kisoroszi possessio hovatartozásának kérdése, Kishont ügye, valamint a nagyoroszi, már- már lázadásig fajuló helyzet - helyi vagy regionális jelentőségű volt, az ötödik, az újszerzeményi birtokok kérdése azonban országos jelentőséggel bírt. Hatvan Hatvan ügyében már a korábbi években kezdődött a huzavona Heves és Nógrád vármegyék között, mivel a Palotáshatvan nevű településrész révén Hatvan oppidumot Nógrád vármegye a magáénak tartotta. 1689-ben egész 36 Lövegeket (sclopetaria) említ a 279. és a 369. sz. regeszta. 37 254., 264. és 463. sz. regeszták 38 Az elutasítást többnyire a vármegyére nehezedő teherrel indokolják, ám olykor jogi érveléshez folyamodnak: a 403. sz. regesztában olvasható esetben azzal indokolják a fuvar megtagadását, hogy a vármegye nem kötelezhető hosszúfuvarra, „longa vec- tura"-ra. Másutt arról hallunk (391. sz. regeszta), hogy mivel a parancsot nem eredetiben, hanem másolatban kapták meg, ezért nem tekintik teljesíthetőnek. 39 445. sz. regeszta 40 540., 559., 571., 602. valamint 612. sz. regeszták 41 302., 319., 405. és 406. sz. regeszták 42 480. sz. regeszta 9
