Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 4. A forradalom fegyveres testületei
„Énnekem volt az ávóval nézeteltérésem egy verekedéssel kapcsolatban. Szemtelen volt az egyik ávós az unokatestvérem barátnőjével. Hátulról megfogta a melleit neki egy szórakozóhelyen. Verekedés tört ki, unokabátyám leütötte őt, bokszoló. Másik ávós vette elő a pisztolyt, én ráütöttem a kezemmel, eltört a keze neki, kiesett a pisztoly. Akkor a harmadik vette ki, azt meg a sógorom elkapta hajánál fogva, s szétrúgta az orrát neki, de már perceken belül ott volt az ávó, és elvitt bennünket. Ez '56 februárjában volt. Elvittek. Benn voltunk két napig, ott megkaptuk a beosztásunkat... Egy papírt alá kellett írni, hogy nem volt semmi bántódásunk. [...] Mitőlünk, a Po- nyi családtól rengeteget elvettek az államosítással. [...] Helyiek, többnyire bányászok voltak a pufajkások, az ávósok is. [...] Én vagyok a Jani, a rendőröket leugatom, azt csinálok, amit akarok, táncmulatságban pisztoly a derekukon, kabát alatt birgeri csizma. [...] Nem lehetett ellentmondani, mert mindjárt ütöttek-vágtak. Persze voltunk egy páran, akik nem nagyon bírtuk ezt elviselni. [...] 18 éves volt, és szakaszvezető ávós. Pásztón is elkezdtek okoskodni, s mink vagy hatan-heten rábeszéltük az egyik lányt, hogy csalja már ki ezt a srácot. Kijött, s mindjárt megkapta a magáét. [...] Megkapták ők a beosztásukat.364 A nagyvárosi forradalommal ellentétben a vidéki események megértéséhez nélkülözhetetlenebbnek tűnik az adott közösség belső feszültségeinek, töréspontjainak felismerése. A forradalmi cselekményekben, vagy az azokat megtorló intézkedésekben akár lokális konfliktusok is manifesztálódhatnak. November 13-15-e eseményeinél, úgy tűnik, nincs hivatalos egyeztetés a munkástanács és a nemzetőrség között. Mintha a fegyveres testület önállóbban lépett volna fel, mint azt a munkástanács elvárta. Például a lapujtői akcióról Magos is csak utólag szerez tudomást. A nemzetőrség parancsnokai mintha kiléptek volna a munkástanács jótékony ernyője alól, és saját szakállukra hajtották volna végre akcióikat. Újra fölmerül a korábban meg nem válaszolt kérdés: milyen kapcsolat volt a forradalom politikai és fegyveres testületé, a munkástanács és a nemzetőrség között? A vallomásokban Magos és Hárs kitapinthatóan falaz egymásnak. A kényes ügyeket a disszidált vagy eltűnt nemzetőrök számlájára írják. Magos Béla és Erdődi Kálmán állították, hogy a munkástanács vezetőiként nem tudtak a nemzetőrség tevékenységéről. Apró jelekből sejthetjük csak, hogy ha nem is hivatalos, de mégis mindennapos volt a két (vagy inkább három) testület között a kapcsolat. Inkább az együttműködés jellemezte, mint a feszült viszony. A két nemzetőrparancsnok eleve tagja volt a munkástanácsnak, talán az igazgatói munkástanácsnak is,365 de e tizenöt fős testületben 364 Interjúm PONYI Gyulával. Budapest, 2012. július 12., 8-10. és 27-30. min. 365 A. Varga 1996, 51. p. 90
